Úgy tűnik, Mark Wahlberg és Peter Berg munkakapcsolatában nem a tavalyelőtti 22 mérföld volt az egyetlen mellényúlás. A Netflixen márciusban debütált Spenser az igazság nyomában sajnos folytatja a sort…
A 22 mérföld fő hibája, hogy már láttuk 2006-ban Bruce Willis-szel. Ezúttal csak két dolog különbözik: a távolság − 16 utca helyett 22 mérföld, és a tény, hogy Willis lecsúszott, rezignált, ha úgy tetszik „noiros” nyomozója sokkal inkább elvitte a hátán a filmet, mint most Mark Wahlberg hiperaktív kormányügynöke.
A túlélő és a Mélytengeri pokol után legújabb rendezésében Peter Berg újra egy olyan – az Egyesült Államok szempontjából jelentős – témához nyúl, amelynek valós eseményeken alapuló történetét a kedvére csavargathatja. Látszólag Berg célja azonban a Patriots Dayjel is tulajdonképpen csak annyi, hogy egy nem létező zsáner, a hazafias film jegyeit és határait keresse. A filmnek azonban nem csak a műfaja zavaros, de az sem igazán tiszta, hogy tulajdonképpen miről is szól.
Peter Berg A királyság (The Kingdom) és a Csatahajó (Battleship) vegyes sikerei után továbbra is a háborús műfaj felé kacsintgat, és legújabb próbálkozását is az eddigiekhez hasonló várakozás előzte meg. Talán nagy szerepe van ebben annak is, hogy a SEAL-kommandósokról szóló film – természetesen – igaz történeten alapul, aminél jobb marketing nem is kell a tengerentúli piacra. De amint túllépünk a hype-on és végigüljük a 120 perces játékidőt, egyérteéműen kiderül, hogy A túlélő már megint egy olyan film, ami nem arról szól, amiről kéne.
Nem elegendő csak úgy hozzányúlni egy Hasbro-társasjátékhoz és filmre adaptálni, valami többre is szükség lenne - gondolhatta Erich és Jon Hoeber, amikor fene tudja kicsoda megbízásából azt a feladatot kapták, hogy filmet írjanak a Csatahajó olcsó című, de 13 éven alul mindenképp ajánlott játékélményből. Nagy szerencséjükre volt amiből merítkezni. Az elmúlt pár év Hasbro-adaptációit végignyalva ügyesen kijegyzteleték a korábbról ismert munkák (G. I. Joe, Transformers) legfontosabb építőelemeit és nekiláttak egy újabb csontig hatoló sebet hasítani a filmtörténet vén, fájdalmait nyugalommal elhallgató testébe.
