„Építőmunka volt, amelyet igyekeztem elvégezni a legjobb tudásom szerint” – Interjú Pethő Ágnessel, a Sapientia – EMTE filmszakának professzorával

Pethő Ágnes professzor 2020 őszén, 17 év után leköszönt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Média Tanszékének éléről. A volt tanszékvezető, a filmművészet, fotóművészet, média szak curriculumának kidolgozója, a kolozsvári „intermedialitás-iskola” kiépítője interjúnkban a képzés alakulása mellett arról is mesél, hogy hogyan lehetett filmes műveltséget szerezni az 1980-as évek Romániájában, hogy miért tartja fontosnak a filmtörténetet, filmelméletet azok esetében is, akik nem elméleti szakemberek lesznek, hogy miért korszerű ma is Godard, és hogy kiket tart hiteles, érdekes alkotóknak a fiatalabb kortársak közül.

A tévé és én

Arra gondoltunk, ha már megszülethet ez a jubileumi lapszám, gyűljünk össze legalább itt, a lap hasábjain, szerkesztőbizottsági tagok és szerkesztők, akik egyébként egymástól 500-1000 kilométerre élünk és dolgozunk. Mindenkitől azt kértük, hogy írjon néhány sort a fenti cím alá: A tévé és én. A felhívásra a legváltozatosabb eredmények születtek. Íme, hogy látja a tévé és önmaga viszonyát egy filmrendező, egy operatőr, egy filmesztéta, egy filmelméletíró, valamint egy író-dramaturg. A sor végén pedig mi, a lap szerkesztői.

Egyidejűségek – VII. Erdélyi Film- és Médiatudományi konferencia

A 2003-ban indult Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Fotóművészet, filmművészet, média szakának története a hetedik éve megrendezett szakmai tapasztalatcserék léptékével mérhető. A kezdeti, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán tartott nyílt szemináriumok fokozatosan kollokviumokká, majd pedig a szétszéledt, de a Pethő Ágnes „műhelyétől” el nem szakadt tanítványokat is viszszavonzó, hagyományteremtő konferenciasorrá rendeződtek.

Képekben beszélve – Köztes képek. A filmelbeszélés színterei

Amint azt az előszó is tudatja, a Pethő Ágnes szerkesztésében megjelent Sapientia-könyv folytatása kíván lenni egy olyan elindított sorozatnak, amely „a mozgó képiség mediális (és intermediális) kapcsolathálózatként" (8. o.) való tanulmányozását vállalja, annak különböző területeit próbálja érinteni.

Mozgó kép, kommunikáció, közvetítés – Interjú Pethő Ágnessel

Mi is a neve a foglalkozásodnak? – kérdeztük az interjú után, és sokáig haboztunk a komikusnak ható filmelmész, a sokat sejtető filmelméletíró, és az idegenül hangzó filmológus között. Bár a terminológia még nem bejáratott, a kérdés nagyon is konkrét, mivel hamarosan Erdélyben sem lesz rendhagyó, ha valaki filmelmélettel, filmtudománnyal foglalkozik. Pethő Ágnest – aki diákkora óta olvas, ír filmekről, és azóta maga is több diákot irányított hasonló kalandokra – doktori dolgozatának kötet formában való megjelenése után, és az általa is kezdeményezett egyetemi filmszak indulása előtt kerestük meg.

Könyv – Tükör – Film – Pethő Ágnes: Múzsák tükre. Az intermedialitás és önreflexió poétikája a filmben.

A könyv előszava, a szerzői önreflexió helye, a lehető legfrappánsabban definícióval szolgál: „…ez a könyv maga is mediális tükör, amely a nyelv és a nyomtatás közegében szeretné láttatni a mozgókép médiumközi «mozgásait»…”. Ezáltal nemcsak megelőzi a hasonló következtetésre jutó recenzáló–olvasó kritikáját, hanem egyben értelmezi is azt az elméleti, szerkezet- és nyelvezetbeli komplexitást, amely a könyv egészét jellemzi.

Mozgásban vagy szövegben rögzítve? – Képátvitelek. Tanulmányok az intermedialitás tárgyköréből. Sapientia-könyvek 2.

A Sapientia-könyvek sorozatában másodikként napvilágot látott tanulmánykötet a médiumok egymásra hatásának bonyolult viszonyrendszerébe nyújt betekintést. A szerkesztő, Pethő Ágnes, a kolozsvári BBTE Magyar Tanszékéhez és a Sapientia Kutatási Programok Intézetéhez kapcsolódó fiatal kutatók szövegeiből készített válogatást.

„Kognitív” együttlét – IX. Laterna Magica konferencia – A tér és az idő filmi reprezentációja. Pécs, 2002. szeptember 16–18.

A pécsi Laterna Magica-kör által kilencedszer megszervezett (másodszor nemzetközi) filmes konferencia címe egyszerre tűnhet rendkívül igényesnek és konvencionálisnak. Igényesnek, mert idő és kép viszonyának reprezentációja egyetemes művészettörténeti és elméleti, sőt tudományos kérdésekkel érintkezik, és konvencionálisnak, ha ebben a viszonyban csupán egy állandóan visszatérő, de a filmi jelenség komplexitását, befogadásának mechanizmusát nem kielégítően megvilágító kérdésfeltevést látunk.

Korunk filmje – Korunk 2002/1. – Az erdélyi magyar film

Eleven filmkultúráról csak ott beszélhetünk, ahol létezik az alkotók, befogadók, kritikusok szentháromsága. Erdélyi magyar filmről beszélni nem lehet, amíg nem ír róla senki. Biztos pont a Filmtett, de azért nem rossz, ha más típusú, hosszabb lélegzetű cikkek is megjelennek a témával kapcsolatban. Erre vállalkozott a Korunk szerkesztősége, amikor a folyóirat 2002. januári számát a filmnek szentelte.