Zemeckis, a szarka – Robert Zemeckis: Flight / Kényszerleszállás

Ha a realizmus és a fantasztikum szomszédos szobákban laknak, Robert Zemeckis minden bizonnyal vágott magának egy saját ajtót a határos falon, és így összenyitva a két teret, ide-oda kalandozik bennük. Zemeckis a CGI mesevilágában tett bő évtizedes kiruccanása után (Polar Expressz, Beowulf, Karácsonyi ének) visszatért a már jól bevált, élőszereplős dráma (Forrest Gump, Számkivetett), illetve ez esetben a melodráma műfajához. A nagy belépőt nyomatékosítandó azonnal duplafenekű promblematikával tervezte fajsúlyosabbá tenni filmjét, a Kényszerleszállással azonban csupán a „sokat markol, keveset fog" klasszikus csapdájában landolt.

Földön, filmen, levegőben

A repülés mindenkié – hirdeti egy közismert fapados légitársaság szlogenje. Ez így igaz, a kérdés csak az, hogy ki mit ért ezalatt? Azt, hogy hitelkártyájával fizet egy fapados légitársaság honlapján, kitaxizik a reptérre, és hamarosan úticéljánál terem? Vagy azt, hogy át akar élni valamit a repülés – a szó szoros és átvitt értelmében is – felemelő és félelmetes voltából?