Címke: plakát
Mozink továbbra sincs, de azért feszedezünk – Székely moziplakátok 2013-ban
A Nagy Székely Autonóm Mozi(újjá)építés momentuma még várat magára, de azért mü jól a dolgok elejibe megyünk, a tavaly megkezdett divatot folytatva. Nem ezek a legjobb filmek, nem ezek a legjobb plakátok, de még az es lehet, hogy nem ezekből lehetett volna a legjobban címet ferdíteni. De hát akkor mi ez? Mesze semmi, fogd meg jól! BÚÉK!
Akkell neked, három dé… egy legyen elég! – Székely moziplakátok 2012-ben
Mindenki panaszkodik – s joggal – hogy a magyar forgalmazók címei fertelmesek. Evvel mi is muszáj egyetértsünk. De azért mégse lehet angolul vetítni filmeket Székelyföldön (egyelőre sehogyse lehet, mert nincs is mozi), így aztán ügyesen megcsináltuk pár idei film rendes, becsületes székely plakátját. Tuggyák... egy szebb jövő reményébe'...
Értékes kacatok – Marlene Dietrich kiállítás – Kolozsvár 2006. június 8–18.
Königer Miklós 1943-ban Budapesten született. A hatvanas évek elején Regős Pálnál pantomimet tanult, majd tagja lett a Commedia XX együttesnek. 1979 óta Berlinben él, filmforgatókönyveket ír, illetve filmeket rendez. 1986-tól a Táncművészet című folyóirat szakírója. Filmet rendezett Illúzió piros esernyővel (1990) és Haláltánc (1992) címmel. Gazdag filmtörténeti magángyűjtemény tulajdonosa, mely közel harminc éves munka eredménye. A neves berlini műgyűjtő, Werner Mohr és a Königer Miklós magánkollekciójából Marlene Dietrich életét, sztárságát és emberi arcát bemutató tíz napos kiállítás nyílt június 8-án a kolozsvári Tranzit Házban. Itt kerestük fel őt.
Markáns kollázsok – Ízelítő a lengyel filmplakát nagyjainak munkásságából
„Mert a jó plakát nem csupán mint üzleti közvetítő jelent sokat, de mint tiszta művészi produktum is fenntartás nélkül élvezhető és értékelhető, akárcsak egy tájkép vagy portré. Anélkül hogy valódi hivatását elejtené, a festészet minden eddigi értékét magába hordhatja,sőt bármely művészien készített képnél könnyebben gyarapíthatja új értékekkel.” (Kassák Lajos, 1916)
Plakátmagány – A filmplakát retorikájáról
A Pilinszky János négysorosából idézett címbe ezúttal – önkényesen – beillesztem a magam toldalékát, mégpedig oly módon, hogy azt jelentse: a plakátnak a magánya. A film érzékletes, izgő-mozgó világához képest a plakátok egyedül is vannak, mozdulatlanok is, mégis hatalmas terhet kell laptestükkel cipelniük – a teljes film súlya nehezedik rájuk. Ismertetés, figyelemfelkeltés és jóindulatú reklám lenne a feladatuk, ám oly módon, hogy ebből maguknak majd semmit sem tarthatnak meg. Mielőtt a szánalomtól el is pityerednék, hadd szögezzem le: film és az őrá vonatkozó plakát között több szinten is determinált, s épp ezért gyönyörűségesen komplex (lehetne) a kapcsolat.
Mikor plakátba csomagoljuk – „Ideális” sztereotípiák a plakáton
„Gondolkoztál-e már ma?” Persze, hogy ez a csúnya felirat agresszíven arcba mászik, de még mindig sokkal korrektebb, mint az, amelyik agyba-főbe leszőkézi a nők jelentős hányadát. Vagy amelyik leniggerezi-lecsókázza a csóró melóst. Nem muszáj túlságosan kimondani, hogy te szőke/néger vagy! Elegendő vizuálisan megmutogatni, és erre a kártyára rájátszani. Márpedig az ilyen jellegű kártyajárások gyakoriak a filmiparban.
A reklám plakátja vagy a plakát reklámja? – A filmplakát mint reklámhordozó
Napjainkban egyre több vizuális ingernek vagyunk kitéve, bárhol legyünk is. Úton-útfélen színes reklámokkal, plakátokkal találkozunk, gyakran meg sem különböztetve őket. De vajon lényegüket tekintve van-e egyáltalán különbség köztük?
És te elmész… a moziba! – A mai magyar filmplakát
A legutóbbi magyar filmszemlén immár harmadik alkalommal rendezték meg a magyar tervezésű plakátok tárlatát. Ez a tény határozottam jelzi, hogy a plakátnak izgalmas mezsgyén kell lavíroznia: egyrészt szerves részt vállal a filmből, az eladhatóságot szolgálva, másrészt önálló alkotásként is meg kell állnia a helyét, megállítva az utcán a mindenkori (potenciális) nézőt.
