Akkell neked, három dé… egy legyen elég! – Székely moziplakátok 2012-ben

Mindenki panaszkodik – s joggal – hogy a magyar forgalmazók címei fertelmesek. Evvel mi is muszáj egyetértsünk. De azért mégse lehet angolul vetítni filmeket Székelyföldön (egyelőre sehogyse lehet, mert nincs is mozi), így aztán ügyesen megcsináltuk pár idei film rendes, becsületes székely plakátját. Tuggyák... egy szebb jövő reményébe'...

Ellenbanda

Egy kolozsvári társasház lakói, az ő rokonaik és ismerőseik a 60-as évek elején filmkészítők voltak, rengeteg filmet készítettek el. Félkész vagy még annyira sem kész filmeket fejeztek be, közösen, családi és szomszédi összefogással.

Az emberbe épített szextáns – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

[kabaré] „A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú  technikai eszköze” (Wikipédia). Mióta 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát, meghasadt a valóságunk díszlete: egy csillapgakapu, amin nem kopogtatunk, de bekukucskálunk, egy fekete lyuk párhuzamos dimenziókba, mindösszesen egyetlen valós, érvényes, releváns féregjárat nyílt meg, amin át (ősidők óta óhajtottan, végre) magunkba láthatunk. Ránk esteledett/borult az amerikai éjszaka, ketyeg a magic hour.

Emmerich túl jó filmje – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

[kabaré] „Légy hű önmagadhoz. Nem engedheted, hogy érzelmeid kísértsenek. Légy, akár egy lombhullató, amely lombjait hullatja, de sosem tekint rájuk vissza. Könnyeid sose gördüljenek le arcodon csak úgy, és higgy a végzet igazában, hiszen a végzet igaza igazabb, mint egyéb igaz, ami nem tud egészen annyira igaz lenni sosem.” Ritkán fordul elő, hogy egy mai filmben elhangzó herzogi idézettel indíthasson az ember egy kritikát, de valahol lelkem legeslegmélyén, ahol a film nem puszta filmként hat rám, hanem, mint atomjaira bontott érzelmet tároló impulzusok tömege, azt hiszem megengedhetem magamnak.... Ezúttal nagyon eltaláltak valamit.

Claude Rains már tudja – És most már Bogart is

„Szabadság, szerelem" – jutottak Rick eszébe a költő szavai (bármiféle rangsorolás nélkül), amint a repülő harsogva húzott el felettük. A mellette álló kapitányra pillantott, és bársonyosan megfogalmazódott benne egy mondat. Csak hát kár, hogy a kapitány – mint minden francia – képtelen megtanulni angolul. Így hát aztán hamar visszaszívta.

„Machete don’t text” – 2010 legjobb filmes beszólásai

Talán évről évre nehezebb egy ilyen jellegű listát összeállítani – egyre kevesebb az igazán emlékezetes film, a frappáns beszólásokról nem is beszélve. Ennek ellenére megpróbáltam összegyűjteni az év legjobbjait, noha a legszellemesebb poént már rögtön lelőttem a címben, azért íme a többi.

Nicsak Kin-Ki Dug?! – Egy díszdoboz ajánlója

Hozzászokhattunk, hogy Magyarországon a díszdobozok, igényes extraváltozatok terén nagy a lemaradás. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy néhány országban, mint például Dél-Koreában, Japánban, vagy az Egyesült Államokban hihetetlen alázattal és imádattal viseltetnek bizonyos alkotók és alkotásaik iránt, nem spórolva a kiadványon, ahol fel sem merül, hogy lefaragnak extrákat, „kifelejtenek” extralemezeket a költséghatékonyság miatt.