Lee Alexander McQueen divattervező munkáinak morbid és explicit szubverzitásában nem az öncélú polgárpukkasztást kell látni, hanem azt, ahogy szétveri a csillogó divatipar talmi szenzibilitását. A McQueen azonban nem csak ezért fontos film.
A buñueli filmfolyam 1960-as évtizede a meg-megtorpanó, nem lineáris – azaz nem csúcsra avagy nem örvénybe vezető – pályát bejáró nők felől is leírható. Bár anakronisztikus és képzavaros is ilyet írni, de ezek a nők akár egy szárnyasoltár tábláinak a főszereplői is lehetnének, avagy egy szeriális (s épp ezért végnélküli) képfolyam labirintusában bolyongva is találkozhatnának egymással.
