Rendes feltámadás – Guillaume Nicloux: Thalasso / A terápia
Kortárs francia intellektuális Stan és Pan-történet, fanyar humorral és (konyha?)filozófiával. Mégis működik, ha valaki bírja a két központi karaktert.
Címke: politikai korrektség
Egy öregedő Móricka – Larry David: Curb Your Enthusiasm / Félig üres
Larry David esetében még a matek sem konvencionális: sitcomja húsz éve, 2000-ben indult, ám mégis csak a tizedik évadot fejezte be épp az HBO-n.
Izomból meglendített kasza – Craig Zobel: The Hunt / Vadászat
A Vadászat egy vérbő tucat-eszképista abszurd és szatirikus akció-horrorvígjáték, noha pont az ellenkezője lehetett a szerzők célja: a konfrontáció. A konfrontációhoz azonban több ész kell.
Légbőlkapott történet – Tom Harper: The Aeronauts / Léghajósok
Harper filmje káprázatos látványt szolgáltat egy nagy kaland bemutatásához, de a történelmet olyan erőszakosan fikcionalizálja, hogy az már nem filmesztétikai, hanem egyenesen etikai dilemmát von maga után.
A trumpozás az egyik kedvenc sorozatunkat is tönkretette – Jenji Kohan: Orange Is The New Black, 7. évad
Utolsó évadára aktuálpolitikai bunkósbot lett a Netflix humanista alapsorozatából.
Betonon végigrángatott polkorrekt idealizmus – S. Craig Zahler: Dragged Across Concrete
S. Craig Zahler új filmjével úgy táncol pengeélen a színtiszta reakciós provokáció és az idézőjeles hősei iránt mutatott majdhogynem egészségtelen rokonszenv között, ahogy arra csak nagyon kevesen lennének képesek.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény – Kim Ki-duk: Human, Space, Time and Human
A koreai film fenegyereke nagyívű – és szokása szerint vériszamos – parabolát rendezett az emberi természetről és a társadalom működéséről. Akinek bírják az idegei (meg a gyomra), nézze meg; mégis az az érzésünk, hogy Kim Ki-duk ezúttal – főként néhány korábbi remeklésének ismeretében – túl sokat markolt és keveset fogott.
Unsafe space – Ruben Östlund: The Square / A négyzet
Túlzás lenne azt állítani, hogy Östlund legújabb filmje egy lavina erejével rendelkezik, de humora éppolyan velős, társadalomkritikája pedig talán még élesebb a korábbi alkotásainál.
Hazug komfortzónák – Politikai korrektség a kortárs filmben
A politikai korrektség iránti erőszakos vágy eredménye egyfajta művészi kényszerzubbony, amit az író-rendezők magukra öltve talmi szociális félvilágokba száműzik filmjeik nem fehér, nem hím karaktereit.
Eddig még jó – Antoine Fuqua: The Magnificent Seven / A hét mesterlövész
Az eredeti A hét mesterlövész nemzedékeken átívelő western-élmény, de azért nem váltotta meg annak idején a műfajt: kellemes kis film, amit újra és újra meg lehet nézni a családdal. A friss remake szórakoztató és lendületes, és bár esélye sincs, hogy hasonlóan legendássá váljon, de jó adag lövöldözést és menő figurákat így is kapunk benne. És azt is megerősíti, hogy a Vadnyugat sokkal modernebb és sokszínűbb volt, mint ahogy eddig ábrázolták.
