A rítusvadászó performer – Marco Del Fiol: The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil / A távolság, ami összeköt

Sajátos dokumentarista műfaj jött létre a sztárművészek mindennapjainak, illetve munkamódszerének a bemutatására, amely részben az alany igényét elégíti ki, másrészt pedig közönségük más médiumon keresztül való megszólítását teszi lehetővé, egy új közönségréteget is megcélozva, amelynek része a sokszor felfokozott exhibicionizmus is.

Ezt láttuk a 15. TIFF-en 1. – Jag är Ingrid / Ingrid Bergman in Her Own Words; La memoria del agua / The Memory of Water; V paprscích slunce / Under the Sun; Ji-geum-eun-mat-go-geu-ddae-neun-teul-li-da / Right Now, Wrong Then

Egy korrekt portréfilm szép anyaggal Ingrid Bergmanról, Matías Bize új, érzékeny és impresszionissztikus filmje a vízről, propaganda a távol-keleti nap alól, naiv rajongó vs. nőfaló művész kétszer. Van, amit érdemes újranézni.

Keserű Erdély sok cukorral – Csibi László: A kastély árnyékában; Kós Károly; Édes Erdély, itt voltunk

Csibi László dokumentumfilmjei azáltal válnak széleskörben is élvezhetővé, hogy mindvégig elfogulatlan odaadással beszélnek az erdélyi múltról. Az interjúk dominanciája nem csak szerethetőséget kölcsönöz a filmeknek, hanem úgy mossa el a történelmi események és a jelen közötti papírszagú határokat, hogy azok érdeklődését is felkelti, akik nem kimondottan rajonganak a történelmi témájú dokumentumfilmekért.

Kolozsvártól az Antarktiszig – Interjú Xantus Gábor és Xantus Áron dokumentumfilmesekkel

A TIFF idei programjának egyik kiemelkedő eseményeként harangozták be A felfedező című, egész estés dokumentumfilmet, amelynek kezdeményezője, forgatókönyvírója és rendezője Xantus Gábor, operatőre Xantus Áron. A film gazdag archív képanyagot tartalmaz, mai kincsei pedig egy kalandos antarktiszi forgatás eredményei. Xantus Gábort és Áront főképp az előzményekről és a forgatásról kérdeztük.

„Az egész istenséget nem lehetett betenni egy egyórás filmbe” – Janovics Jenő-portréfilm bemutatója Marosvásárhelyen

„1945 októberében ott voltam a Thália színházban, a nézőtéren, amikor bejelentették,hogy meghalt Janovics Jenő. Akkor indult újra a Kolozsvári Állami Magyar Színház, Janovics Biberachot kellett volna játsza aznap. Délben egy óra volt, este nélküle is eljátszották a darabot" – szólalt meg a közönségből valaki a Művészeti Egyetem stúdiótermében.