Hajak és parókák – Miloš Forman-napló IV.
Folytatjuk rendhagyó portrénaplónkat: a világhírt és Oscart hozó Száll a kakukk fészkére után Forman pályája meglepő fordulatot vett – a kosztümös műfajok felé.
Folytatjuk rendhagyó portrénaplónkat: a világhírt és Oscart hozó Száll a kakukk fészkére után Forman pályája meglepő fordulatot vett – a kosztümös műfajok felé.
Zdeněk Milernek nagyon nem tetszett, ahogy a vakond kinéz, mégis egy vakond lett a védjegye. Pontosan érezte, hogyan működik a gyermeki felfedezővágy, mi köti le az apróságok figyelmét, és rövid animációs munkáit főként a legkisebbek szórakoztatására és tanítgatására szánta. Az európai rajzfilm cseh mestere 2011. november 30-án hunyt el, 90 éves korában.
Talán egyik országban sem született annyi zseniális, a kommunista rezsim által betiltott film, mint Csehszlovákiában1, így utólag hihetetlen, hogy ezek egyáltalán elkészülhettek és a megsemmisülés helyett egy fiókban csücsültek felszabadításukig. A rendszer nem volt kedves a Cseh Újhullámhoz, ehhez képest a váltás után mindössze 6 évvel készült Kolja egész szépen mesél az ottani átkos végéről.
Lassacskán harmadéves operatőr szakos hallgató vagyok Prágában a FAMU-n. (Ezt azért bocsátom előre, hogy előítéleteim jellegét egyértelművé tegyem.) A szigorúan szabályozott felsőoktatási intézmény és a szabadon (adott esetben akár szabadosan) kísérletező filmeseket kinevelő alma mater közötti ellentmondás alapvetően meghatározza az ember FAMU-n eltöltött éveit.