Újjáélesztett kolozsvári némafilmek – A métely és A kancsuka hazájában

A Janovics Jenő által vezetett kolozsvári filmstúdióban 1913 és 1920 között több mint 60 játékfilm készült, ezek közül azonban ma mindössze négy tekinthető meg nagyjából teljes hosszúságában, a többi eltűnt, megsemmisült az elmúlt száz év alatt. Az eltűnt némafilmek közül újabb négy némileg szerencsésebb helyzetben van. Ezek esetében nem csak jelenetfotók maradtak fenn, hanem több tucat rövid, párkockás filmszalag részlet is megmaradt Gyalui Jenő, a studió dramaturgja hagyatékában. Ezek közül A kancsuka hazájában és A métely című filmeket rekonstruáltuk abban a reményben, hogy ezek a rekonstrukciók hozzájárulnak a stúdió történetének minél teljesebb megismeréséhez.

Erdély-képek – Erdély és a magyar filmhíradó 1930-1944

A mozgókép propagandaszerepe az első világháborút követően nyilvánvalóvá vált, a legtöbb országban igyekeztek ezt a területet kormányzati irányítás alá vonni. Az erdélyi felvételek a kezdetektől folyamatosan jelen vannak a magyar kiadású filmekben, különböző időpillanatokban különböző hangsúlyokkal, de mindig erős érzelmi töltettel.

Történelem másképp: egy könyv a mozihíradókról – Barkóczi Janka: Ezerszemű filmhíradó. Vizuális propaganda Magyarországon 1930–1944

Barkóczi Janka a filmhíradók vizuális propagandájáról szóló kötetében egy olyan mozgóképes műfaj magyarországi történetét göngyölíti fel, amelyik mára már kihalt, legfeljebb az 1990-es évek magyarországi mozizóinak lehetnek emlékei róla, vagy Papp Gábor Zsigmond Budapest Retró (1998–2003) híradókat recikláló filmsorozatából ismerhetjük a műfajt. 

Kihez szól a Világrém? – Egy egészségügyi kampányfilm a 20. század elejéről

Az alábbi szöveg elsősorban arra próbál választ keresni, hogy a Transylvania filmgyárban 1920-as években megrendezett Világrém című filmben milyen kapcsolódásokat találunk azzal a kontextussal, amelyben a film született, illetve hogy milyen szálakon kötődik a film cselekménye és a szereplői jellemrajz a megrendelői szándékhoz. A filmről tehát ezúttal nem mint művészi alkotásról szeretnék szólni, hanem mint kampányfilmről.

Egy lány a háborúban – Lone Scherfig: Their Finest

Mikor Lone Scherfig nevét hallom, a dogma-filmek szabályai szerint forgatott romantikus vígjátéka, a 2000-es Olasz nyelv kezdőknek kellemes emléke jut eszembe. Bár az utóbbi években készült filmjei teljesen másak, új alkotása, a Their Finest, bár közel sem annyira markánsan, de hoz egy csipetnyit a régi fekete humorból.

Hogyan tedd tönkre a bolygódat – Fisher Stevens: Before the Flood / Az özönvíz előtt

A 2016-os Oscar-díjkiosztó legnagyobb meglepetése volt, hogy Leonardo DiCaprio a húsz éves kora óra folyamatosan szerzett jelöléseit végre díjra váltotta, de még nagyobb feltűnést keltett, hogy köszönőbeszédében a szokásos semmitmondó névfelsorolások helyett ország-világ előtt felhívta a figyelmet a klímaváltozásra. Ezt a merész környezeti aktivista lépést követte ugyanaz év végén megjelenő dokumentumfilmje, amely a National Geographickal közösen debütált világszerte október 30-án, egyszerre a tévécsatorna összes nemzeti adóján és YouTube-csatornáján, amelyen hónapokig ingyenesen nézhető maradt.

Full Metál Passió – Mel Gibson: Hacksaw Ridge / A fegyvertelen katona

Mel Gibson tíz éve nem jegyzett filmet rendezőként, most viszont diadalittasan tér vissza az azóta teljesen digitalizált mozikba – és az Oscar-versenybe. A tegnapi választási eredményeket elnézve még esélye is lehet: mesterien felépített filmje ugyanattól a hamis pátosztól visszhangzik, mint amitől a (nem csak) amerikai nagypolitika.

Ezt láttuk a 15. TIFF-en 1. – Jag är Ingrid / Ingrid Bergman in Her Own Words; La memoria del agua / The Memory of Water; V paprscích slunce / Under the Sun; Ji-geum-eun-mat-go-geu-ddae-neun-teul-li-da / Right Now, Wrong Then

Egy korrekt portréfilm szép anyaggal Ingrid Bergmanról, Matías Bize új, érzékeny és impresszionissztikus filmje a vízről, propaganda a távol-keleti nap alól, naiv rajongó vs. nőfaló művész kétszer. Van, amit érdemes újranézni.

Az I. világháború a magyar filmtörténetben (1914–1945)

A világháborúk mindig komoly nyomot hagynak egy nemzet filmtörténetében. A jelenség természetrajza viszonylag jól nyomon követhető mind mennyiségi, mind minőségi változások tekintetében. Sok egyéb aspektusa mellett ez a két legfontosabb tényező ugyanis, amellyel pontosan lekövethető a történelem alakulása, a hadi sikerek és vereségek váltakozása a filmművészet homogén testén. A gazdasági élet statisztikai adatai mellett a művészet az, amely a leghitelesebb mérőeszköze lehet a háborús konjunktúra és dekonjunktúra korszakainak.