Filmtett-legek, 2016

Hihetetlennek tűnik, de már megint csak úgy elröpült egy év. A tavaly is megnéztük ilyentájt, hogy melyek voltak a legolvasottabb cikkeink, meg hogy milyen kulcsszavakkal kerestetek a leginkább, az idén is furdalt a kíváncsiság. Reméljük, téged is :D

2016. december 30.

Versailles Rock City – Anakronizmus a filmzenében

Már a Grand Caféban megrendezett legelső nyilvános vetítésen sem teljesen hangtalanul, hanem élő zenei kíséret mellett pörögtek a Lumière testvérek filmjei. Igaz, ekkor még nem igazán használhattuk volna a mai értelme szerint a szót, de a filmzene gyakorlatilag egyidős a mozgóképpel. Az egyre népszerűbbé váló vetítések hatására megjelenő első mozik is mind alkalmaztak legalább egy zongoristát, akinek egyetlen feladata az volt, hogy rögtönzött játékával aláfesse a vásznon pörgő képsorokat. Jóllehet, ennek az improvizatív klimpírozásnak volt egy sokkal prózaibb szerepe is: a zenekíséret segített elnyomni az akkor még igen hangos vetítőberendezések kattogását is.

Csalók versus hazugok, – avagy miért utaztunk 650 kilométert 70 milliméterért

Azt talán már minden, filmek iránt érdeklődő ember tudja, hogy Tarantino az új filmjét, az Aljas nyolcast 70 mm-es, ultra széles filmszalagra forgatta, és hogy Amerikában (és Európa jobb helyein) emígy, eredeti formájában, ún. roadshow-vetítéseken is meg lehetett nézni. Azt talán már kevesebben tudják, hogy mitől is jó ez. Mi is csak sejtettük, így hát kipróbáltuk.

A tékás, aki kölcsönzött – Quentin Tarantino-portré

Egyáltalán nem véletlen, sőt inkább tökéletesen jelképes, hogy a posztmodern műfajfilm pápája épp egy videotékából szabadult a világra. Korai filmjei elfeledett, ritka, alábecsült gyöngyszemek remixei. Napjainkra viszont a fenegyerek felcseperedett, és megcáfolta kritikusait.

Egy műfaj születése – A képregényfilmek története. 2. rész

Az első részben röviden áttekintettük, hogy miként jutott el a képregényfilm műfaja a kezdeti „primitív”, naiv időszakából a rizikósabb alkotásokig, odáig, hogy már itt-ott felbukkant komolyabban vehető próbálkozás az adaptálásra, most pedig folytatjuk a filmtörténeti áttekintést, amely a képregényfilm mint tagadhatatlanul önálló, erős műfaj létrejöttéhez vezető utat mutatja be.

„Anyu csak csótánynak szólít” – Daniel Brühl: Ami a jófiú-imázs mögött van

Daniel César Martín Brühl González Domingo a német filmek illedelmes átlagembere. A mutti szófogadó fia, a csinos mädchen odaadó szeretője. De tiszteletbeli erdélyinek is tekinthetjük, hiszen Thurzó Istvánként láthattuk Julie Delpy rendezésében (A grófnő – Báthory Erzsébet legendája). A Goodbye Lenin!, a Becstelen brigantyk, a Fegyverszünet karácsonyra, a Hölgyek levendulában, az Edukators sztárjának két új filmjét, a 2 nap New Yorkban, s a Jane Fonda és Geraldine Chaplin főszereplésével készült Együtt élhetnénk címűt nemrég kezdték vetíteni Magyarországon a mozik. Utóbbi hamarosan a kolozsvári Transilvania Filmfesztivál szabadtéri vetítésén is látható lesz a főtéren.