Good cop, bad cop, no cop – John Hillcoat: Triple 9

A sztárszereposztásban készült Triple 9-tól sokan várták az év egyik nagy bűnügyi moziját. Hiába tocsog minden bűnben, ha a sztoriban nincsenek szereplők, vagy éppenséggel túl sokan vannak. De Oscar-díjas színészek nevével bármit el lehet adni, még úgy is, ha csak annyit szerepelnek benne, hogy egy GIF-re is alig futja a játékidejükből.

Az elcseszett ereklyefosztogatók – Árpa Attila: Argo 2.

Aki látta a Sikoly 2-t, biztosan emlékszik arra a jelenetre, ahol a derék filmszakos egyetemisták lázasan vitatkoznak arról, hogy van-e létjogosultsága a sikeres filmek sequeljeinek, majd hirtelen mindenkinek eszébe jut egy-egy folytatás, ami felülmúlta az első részt. Ha a kultikus horrorszéria második felvonását nem is, az Argo 2-t nyugodtan hozzácsaphatjuk a listához.

A jelenlét varázsa – Louis Leterrier: Now You See Me / Szemfényvesztők

Aki szereti a filmeket, az szereti a bűvészetet, s talán ez lehet az oka annak, hogy ebből a témából meglepően jó filmek készülnek. Hiszen mindkettő a szemfényvesztésről szól: nézni valami olyasmit, amiről tudjuk, hogy nem igaz, egy ideig mégis örülünk, hogy becsapnak. És még lehetne folytatni a sort a film-bűvészet allegorizálással, de inkább állítsuk ezt az éppen aktuális bűvész-film megvizsgálásának szolgálatába.

Szín- és időkavalkád – Danny Boyle: Trance / Transz

Megtévesztés, váratlan fordulatok halmozása és a nézői tudattal való folyamatos játék jellemzi Danny Boyle legújabb, Transz című filmjét, mely az utolsó pillanatig újra meg újra elgáncsol, szinte (ahogyan ezt a tendenciózus cím is jelzi) transzba kényszerít, olyannyira, hogy megbillenti az ösztöneinkbe, saját józan gondolkodásunkba vetett hitünket.