A nosztalgia modoros bája – Radu Gabrea: O poveste de dragoste, Lindenfeld
Erdély után a Bánság felé fordult a román rendező múltat kutató szeme, s ott is megtalálta kedvenc, érzelgős, a történelem sodrában elfelejtett témáit.
Erdély után a Bánság felé fordult a román rendező múltat kutató szeme, s ott is megtalálta kedvenc, érzelgős, a történelem sodrában elfelejtett témáit.
Radu Gabrea filmjének igazi tétje nem a múlt feltárása – már éppen elég van a kommunizmusról szóló fikciós és dokumentumfilmekből –, hanem a jelen jobb megértése. Ugyanis Románia egész elmúlt húsz éve – az ún. demokrácia – az 1989 végi események eredménye. Ezek az események három napban csúcsosodtak ki, amelynek végén kinyírták Ceauşescuékat.
Kilencedik alkalommal szervezték meg az Anonimul Nemzetközi Függetlenfilm-fesztivált a tenger és a Duna találkozásánál levő apró faluban, Sfântu Gheorghéban. Azaz Szentgyörgyön.
Radu Gabrea a román filmgyártás „sajátos esete”: ő az egyetlen olyan román rendező, aki egészestés filmet, fikciós és dokumentumfilmet is csinált nyugaton, miután 1975-ben száműzte magát Németországba (ez nem sikerült sem Lucian Pintilienek – egyetlen, A 6-os számú kórterem című középhosszú filmje kivételével, amelyet a jugoszláv tévé megrendelésére 1979-ben forgatott –, sem Mircea Săucannak, sem Mircea Veroiunak).
Nem a középszerűség, hanem a botrányszagú téma okozza Radu Gabrea legutóbbi filmjének, a Gruber utazásának halálát. Nézőcsalógató lehet ifj. Florin Piersic, Marcel Iureş, Răzvan Vasilescu és Claudiu Bleonţ neve, de a hazai nézők többségének elveheti kedvét a téma: a 1941-es jászvásári pogromon Antonescu rendeletére pár nap leforgása alatt 12 000 zsidót végeztek ki.
Egy langyos szeptember végi estén érkezünk a szászmedgyesi egykori pionírotthonba. Régen ez a jobb sorsra érdemes ház előkelő kúria volt, és valami hasonlóvá vedlett most vissza, ha rövid időre is. Az udvaron egy ütött-kopott repülő és néhány légelhárító békésen égnek meredő ágyúcsöve fogad. Odébb egy kamion mellett valószínűleg technikát cipelő keményfiúk ásítoznak, és merednek kővé, ha felhangzik a diktatorikus kiáltás: „Linişte! S-a dat motor!”
Radu Gabrea annak ellenére, hogy Romániában kezdte filmrendezői karrierjét, majd' 20 évig törölve volt a hazai filmgyártás katalógusából. Azért, mert az átkosban nem kedvelték, mert cenzúrázták, és betiltották. Talán ez kellett ahhoz, hogy híres legyen...
A bukaresti mozi kirakatában felirat: Nem tudod, mit nyersz, ha nem nézed meg a filmet! Végiggondoltam a 85 percet, sőt még egy egész napot is, mégis értetlenül állok szemben úgy a filmmel, akárcsak ezzel a nézőfogó, csali kijelentéssel. Ugyanis fogalmam sincs, mivel vagyok gazdagabb bármilyen téren is, most, hogy láttam a Norót. Sőt, szomorúbb és kiábrándultabb vagyok most, hogy láttam a Norót.