A lelkiismerettől az absztraktig – Interjú Radu Munteannal, az Un etaj mai jos című film rendezőjével

Radu Muntean az a fajta rendező, aki „pihen”, ha nagyjátékfilmen dolgozik. Ilyenkor szembemegy az egyértelművel, és forgatókönyvíró társaival, Alexandru Baciuval meg Răzvan Rădulescuval együtt keresi a választ a legkevésbé hétköznapi kérdésekre. Ez akkor is érződik, ha szóba állsz vele: olykor önmagadnak fogsz ellentmondani. Ez így természetes, ha vele van dolgod: kérdéseket teszel fel saját magadnak.

Világpremierek, kiélezett verseny, szűkebb válogatás – Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál, 2012. január 25–február 5.

Az európai fesztiválszezon és filmes piacok első nagy falatja a január végén kezdődő Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál. Itt kezdik zarándoklatukat a rendezők és producerek, a kritikusok, valamint a tévé- és fesztiválprogramozók. A szakmabeliek részvétele és elismerése sokat számít, de ez a fesztivál megteremti a köteléket a nézők és a filmkészítők között, és ügyesen egyensúlyoz a minőségi válogatás, a kommunikáció, a befektetés és a filmgyártás között.

Miért jó a román film? – A román újhullámról I.

Sokan sokfélét írtak már a világban a román újhullám művészi hatásának „titkát”, sikerének „receptjét” fejtegetve. Nekem elsősorban e filmek emberábrázolása, a rendezők kelet-európai viszonyokon érlelt élet- és emberismerete, fanyar fekete humora és az emberi kapcsolatokról sugallt megállapításaik számítanak. A minimalista formanyelv, a hosszú snittek másodlagosak, csak az előbbiekből következnek.

Tökéletes szerelmi háromszög – Radu Muntean: Marţi, după crăciun / Ünnepek után

Radu Munteanról ezerszer elhangzott, hogy realista filmeket készít. Igen is, meg nem is. A minap azt mondta egy barátom, hogy egy ítélet-utáni világban élünk. És miközben azon gondolkoztam, hogy mi újat írhatnék Muntean új filmjéről, a Marţi după crăciunról (Ünnepek után), egyre erőteljesebben visszhangzott bennem ez a gondolat. És annál inkább elhalványult bennem az új román film realizmusát dicsőítő szempont.

Az a fontos, hogy az emberek beszéljenek a filmről – Beszélgetés Radu Muntean filmrendezővel

Radu Muntean három nagyjátékfilm, néhány kisjátékfilm és többszáz reklám rendezőjeként vált ismertté. Pragmatikusan gondolkozik, sokat dolgozik, és szereti, amit csinál. A Boogie-val, azonos című filmje főszereplőjének segítségével megmutatott helyzetek minden harmincas éveiben járó nézőt elgondolkodtatnak – a film munkacíme Treizeci şi ceva (Harminc és egy kicsi).

Tengerparti unalom – Marian Crişan: Megatron – Radu Muntean: Boogie

A két román film egyenesen Cannes-ból érkezett Kolozsvárra. A Román színházbeli hazai permierjükre már napokkal a vetítés előtt elkelt minden jegy. A román filmipar újabb szikár kisrealista darabjai szinte semmiben sem különböznek a mostanság befutott román filmek stílusától, a Megatron mégis (vagy éppen ezért?) megkapta a kisjátékfilmes Aranypálmát.

Piros pontok, idézetek – Radu Muntean: Furia / A düh

Ha nem is kérdezem, A düh elsõ tíz perce után meg tudnám mondani Radu Muntean kedvenc rendezõit: Cronenbergben és Kusturicában legalábbis biztos vagyok. De kezdjük elölrõl: a plakát nem gyõzött meg arról, hogy ezt a filmet érdemes megnézni. Ellenben mellette egy fénymásolt papírlapon használati utasításokat találok a filmhez. Köztük olyanokat is, hogy a film pattogatott kukoricával együtt fogyasztva káros az egészségre, hogy a mobiltelefonokat jó elõre ki kell kapcsolni, hogy ne tévesszük össze a sajátunkat a filmbéli szereplõkével. S hogy ne tévesszen meg senkit az, hogy a filmben játszik Adrian Copilu’ Minune1, ez a film nem róla szól.