Endlösung álomgyári szemmel – Steven Spielberg: Schindler's List / Schindler listája, 1993

A zsidók második világháborús genocídiuma hosszú évtizedekig nem volt része az amerikai filmes közbeszédnek, még a nagyívű háborús eposzok (A halál ötven órája, A híd túl messze van) is alig-alig érintették. Marvin J. Chomsky négyrészes tévéfilmje, a Holocaust (1978) megváltoztatta ezt a gondolkodást, az igazi áttörést mégis Steven Spielberg hozta meg, akit akkoriban szinte senki nem tartott alkalmasnak, hogy filmre vigyen egy ilyen komoly történetet.

A titánok a fejükre estek – Jonathan Liebesman: Wrath of The Titans / A titánok haragja

A titánok harca két évvel ezelőtt finoman szólva sem rengette meg a világot: a kritikusok a földbe döngölték, a nézők fanyalogtak, és azt hiszem, mindenki hamar elfelejtette volna Louis Leterrier kalandfilmjét. Csakhogy nemzetközi szinten közel félmilliárd dollárt termelt, aminél nyomósabb indok aligha kell egy stúdiónak a sequel elkészítéséhez. Így aztán Perszeusz kalandjai folytatódnak, új rendezővel, régi hibákkal.

A múzsa bosszúja – Louis Leterrier: Clash of the Titans / A titánok harca

A közelmúlt görög mitológiából táplálkozó amerikai szuperprodukciói – élükön Columbus mítoszkasztráló blockbusterével (Villámtolvaj) – mára szinte teljesen kiölték a nézőből a történeti hűség iránti igényt. Az istenképek felcserélése, az ókori mítosz felülírása azonban továbbra sem lehet kifogás a következetlen dramaturgiára és a papírmasé-figurákra. Ha pedig mindehhez még a vártnál jóval gyengébb képi világ is társul, a végeredmény több, mint kiábrándító.

A latino Hamupipőke – Wayne Wang: Maid in Manhattan / Álmomban már láttalak

A közönségnek valahogy úgy kell erre a filmre gondolnia, mint a Dolgozó lány egy új verziójára, különösen azért, mert a két forgatókönyvíró egyike, Kevin Wade, egyben a Dolgozó lány írója is, aki legutóbb a Nevem Joe Black-et követte el. A film hősnője Marisa Ventura (Jennifer Lopez), egy fiatal anya, aki szobalányként dolgozik az elegáns Beresford Hotelben, a film pedig romantikus: így ennek az anyukának a gyermeknevelésen kívül az lesz a küldetése, hogy rámosolyogjon a szerencsére és összejöjjön a dúsgazdag fehér szenátorral, Christopher Marsallal (Ralph Fiennes).

Hannibal, legyen kövér! – Brett Ratner: A vörös sárkány / Red Dragon

A nagyközönség 1991-ben rögtön a Hannibal Lecter-étlap főfogásába, a bájosan talpraesett FBI-ügynöknő történetébe kóstolt bele, s csak a legnagyobb gourmandok tudták, hogy a filmtörténet már túl van az előételen: Michael Mann 1986-ban Manhunter (Embervadász) címen filmesítette meg A bárányok hallgatnak előzményeit elmesélő Vörös Sárkány-történetet.

A mindenkihez szólás szabadsága – Szabó István: Sunshine / A napfény íze

Szabó István filmje ritka reakciót váltott ki hazai közönségéből: a véleményalkotás szinte kényszerű vágyát. Hetekkel a bemutató után még mindig nem hunyt ki az indulat a film körül, amely arra tett kísérletet, hogy az elmúlt százegynéhány év magyarországi történelmét egy zsidó család, a Sonnenscheinból lett Sorsok három generációjának történetén keresztül tárja elénk. Szabó nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy mozifilm időkorlátai között (a film hossza 180 perc, ma itt húzódik a filmidő határa) három emberöltő magánéleti és történelmi krónikáját sűrítse filmmé, a Ferenc József-i monarchikus-időktől, két világháborún és a kommunizmus évein át a jelennel bezárólag.