A mindennapok horrora – Little Marvin: Them / Ők

Az Amazon Ők (Them) című sorozata jól illeszkedik a Jordan Peele által az elmúlt néhány évben kijelölt irányvonalhoz, hiszen a rasszizmust teszi meg a horror alapjává. Az alkotók azonban nemcsak követik a tendenciákat, hanem egy meglepő húzással még újat is képesek mondani.

Üzenet a palackból – Steve McQueen: Small Axe / Kis fejsze

A Kis fejsze Nagy-Britannia ’60-as évektől ’80-as évekig tartó, vakfoltokkal teli fekete történelmét veszi górcső alá: egyszerre történelmi lecke, már-már dokumentarista hitelességű nemzedéki közérzetfilm és méltóságteljes főhajtás a Karibi-térségből Angliába bevándorlók előtt.

A legveszedelmesebb szörnyeket mi teremtjük – Misha Green: Lovecraft Country

A Matt Ruff regényén alapuló Lovecraft Countryban a Jordan Peele-i (aki egyébként J.J. Abramshez hasonlóan producerként részt is vett a sorozat elkészítésében) nyomvonalon haladva a rasszizmus témaköre a horror szolgálatába áll. A sorozat azonban korántsem csak erről szól: a feminizmus, az identitás kérdése és a félelem természete ugyanúgy kiemelt szerepet kap.

Megfilmesíteni a megfilmesíthetetlent – Damon Lindelof: Watchmen

A 80-as évek óta sajnos sosem volt még ennyire időszerű Alan Moore és Dave Gibbons szuperhősökről, paranoiáról és apokaliptikus víziókról szóló filozofikus képregénye. Az HBO ezt annyira így látta, hogy Watchmen sorozatukat egyenesen a jelenkorba helyezték át. 26 Emmy jelölésük pedig azt bizonyítja, hogy nagyon is jól tették.

Apokalipszis mindörökké – Spike Lee: Da 5 Bloods / Az 5 bajtárs

Spike Lee karrierje kezdete óta szinte ugyanazt csinálja, de mégsem ismételi önmagát: mindig talál új formát vagy műfajt, amin keresztül változatos perspektívából beszélhet-szónokolhat a számára fontos társadalmi-politikai témákról. Ez a fajta kreatív, műfajok közt csapongó alkotói látásmód eredményezett már kevésbé sikerült filmeket is, de az utóbbi években Lee formában van, hisz a Csuklyások – BlacKkKlansman sikere után egy újabb releváns alkotással sikerült jelentkeznie, ezúttal a kalandfilmek és a (vietnámi) háborús filmek műfajára reflektálva. Persze Lee a „kincskeresős” filmek (A Sierra Madre kincse) és a klasszikus „vietnámos” filmek (Apokalipszis most) mellett elsősorban mégiscsak önmagából építkezik.

Emberszabásúak a szélesvásznon – Remake-be szabva: Majmok bolygója (1968, 2001, 2011)

Minden remake esetében feltevődik a kérdés: tényleg szükség volt erre? Nem sok „újraértelmezés” képes az eredetije főlé nőni, de van olyan eset is, amikor ez sikerül. Persze nem árt hozzá néhány próbálkozás, de néha Hollywood is képes értelmesen adaptálni, sőt újraadaptálni. Ezen kevés pozitív példa egyike A majmok bolygója-széria, amelynek újkori inkarnációi sokszor feledtetni tudják elődeik hibáit, továbbgondolják, nem pedig megismétlik azok mondanivalóját.