Pokolbéli víg napjaim – Neil Marshall: Hellboy

Sokan várták, hogy az új Hellboy-film visszahozza majd Guillermo del Torót és az eredeti színészeket, a 2019-as változat azonban nem egészen azt hozta el a rajongóknak, amit szerettek volna. Kicsit úgy jártunk a sokéves huzavona után bemutatott reboottal, mint azok a Pókember-rajongók, akik egy negyedik Raimi-féle rész helyett végül Andrew Garfieldet kapták. A Neil Marshall által kvázi-újraindított eposz sajnos nem lesz azonnal kedvenc – sőt, talán soha – de a Hellboy-franchise-nak még használható alapja lehet a jövőben.

John Kramer halott, de nem élvezi – és mi sem – Michael Spierig, Peter Spierig: Jigsaw / Fűrész: Újra játékban

Hét hosszú, fűrészmentes évnek kellett eltelnie, hogy ismét leporolják John Kramer jól tejelő hulláját, megolajozzák a kis nevető bohóc biciklijét, és ismét szorult helyzetben, egy diktafon társaságában ébredjenek a szerencsétlen kiszemeltek. Bárcsak maradt volna az utóbbi a sufniban, az előző meg a föld alatt.

Peter Parker esete Birdmannel – Jon Watts: Spider-Man: Homecoming / Pókember – Hazatérés

Őszintén: kellett nekünk új Pókember három évvel az előző bebukása után? Vagy még egy szuperhős a Bosszúállók már így is túlnépesedett csapatába? Költői kérdések – igazából tökmindegy, mert Peter Parker újra itt van. És bár hanyatt talán senki sem vágja magát a mutatványaitól, a Hazatérés éppen megüti azt a szintet, ahol már indokolt a létezése.

Játszd újra, Sam! – A remake- és a reboot-filmekről

Nincs unalmasabb – és ugyanakkor kielégítőbb – dolog manapság filmkritikusi körökben, mint napi rendszerességgel azon sírni, hogy Hollywoodban ma már senkinek nincs egy tisztességes, egyedi, sajátos, önálló ötlete. Az alábbi szöveg szerzője is ezt teszi, legalábbis – szándéka szerint – részben.

CGI közt veled lenni – Ezekre a folytatásokra számítsunk a következő években I.

Most, hogy kifejtettük, hogy mi a baj a szuperhősfilmek végtelen folytatásáradatával, vegyük csak számba, hogy milyen sequelekre lehet számítani az elkövetkező években – minden műfajban. Igen, ilyen sok van, és csak így, összesítve tűnik fel az a rémisztő ötletdeficit, ami miatt Hollywood eredetitörténet-fóbiában szenved már egy jó ideje. Egytől három hagymáig osztályoztuk a filmeket: az egyhagymásakra még akár jegyet is vennénk, ha nagyon megfenyeget valaki, a hármasak viszont már hámozás előtt bűzlenek a feleslegességtől.