„Penetráljon az élet szagától” – Interjú Fekete Ibolyával

Forgatott már a rendszerváltásról, a délszláv háborúról, a csángókról, új családtörténetében pedig a 20. századi magyar történelmet vitte filmre – Trianonnal és szocializmussal, ’44-gyel és ’56-tal egyetemben. Fekete Ibolya az Anyám és más futóbolondok a családból kapcsán mesélt bespájzolt életerőről, megtalált történetekről és százéves színésznőkről.

Filmalkotások a szerzői jogok tükrében

A filmalkotásokkal kapcsolatos jogi kérdések közül az egyik legfontosabb az, hogy a rendelkezések értelmében melyek azok a személyek, akik szerzői jogokkal rendelkeznek, kik minősülnek a filmalkotások feletti szerzői jogok alanyainak? A következő szövegben elsősorban ezeket a kérdéseket vizsgálom, a hatályos romániai jogi normák, illetve – esetenként – a szerzői jogokra vonatkozó nemzetközi jogi háttérre alapozva.

Az összművészeti képalkotó – Sára Sándor-portré

Sára Sándor bemutatását illetően az ember könnyen zavarba jöhet, úgy, ahogyan emblematikus figurák meghatározása kapcsán szokott. Váltott objektívek szükségesek, hogy megfelelő összképet kaphassunk róla, hogy portréja megfelelő élességgel kirajzolódhasson. Sára intézmény, megkerülhetetlen idol, akit körbe kell járnunk, hogy megfejthessük, mit is jelenthet a filmművészet múltjának és jelenének, mi több, hogyan hivatkozik rá a folyamatos jövő. 

„Csak olyat csinálj, amit nagyon szeretsz” – Interjú Alice Rohrwacherrel, a Csodák rendezőjével

Valahol Olaszországban, vidéken, a német származású, korosodó apa nem lát más jövőt a legidősebb lánya számára, minthogy a családi méhészetet vigye tovább. Amikor az Isten háta mögötti faluba mint valami ufók, megérkeznek a tévések, és a család előtt felcsillan egy reklámszereplés lehetősége, a fiatal Gelsomina számára leesik a húszfillér: neki egyáltalán nem biztos, hogy a méhészélet a legfőbb vágya. Az olykor abszurd, időn és téren kívüli elemekkel is gazdagított film, Alice Rohrwacher Csodák című rendezése tavaly elnyerte Cannes-ban a Grand Prix-t, a zsűri nagydíját. A törékeny, harmincas évei elején járó rendezőnővel idén januárban, a Rotterdami filmfesztiválon beszélgettünk.

Néha a lehetetlent is kísérteni kell – Beszélgetés Kovács András filmrendezővel

A 88. évét idén betöltő Kovács Andrásról mostanában keveset hallani, pedig valaha a magyar filmkészítés élbolyába tartozott. Hideg napok című filmje „a budapesti tizenkettő” egyike, rendezője a Magyar Mozgókép Mestere, Kossuth-díjas és más díjak kitüntetettje. Kevesen tudják róla, hogy erdélyi, kidei származású, épp ezért ő volt az egyik díszvendége az idei kolozsvári Filmtettfesztnek, ahova három filmjét kísérte el. A még mindig nagy mesélőkedvű és -tehetségű filmessel a vetítések után beszélgettünk, az akkori hatalmas anekdotafüzérnek egy erősen rövidített változatát olvashatják alább.

„Ez az istentelen igéje…” – Buñuel eretnek „örömhírei”

Különös dolog, de amikor a Vatikán összeállította a legfontosabb vallási filmek listáját, egy olyan rendező moziját is kiválasztották, aki magát ateistának vallotta és filmjeiben permanensen kigúnyolta, sőt fölöslegesnek kiáltotta ki az egyházat. Luis Buñuel Nazarinja (1958) mégis a „hit” kérdéseinek egyik legkifejezőbb darabja és legnagyobb paradoxonja is a rendező „ateista” evangéliumának.