Zsarusorsok – Szakma és magánélet konfliktusa a hetvenes évek detektívfilmjeiben

„Sam nem egyszerűen nyomoz, Samnek sorsa van!" – Berkes Ildikó és Nemes Károly A máltai sólyom kapcsán fogalmazza meg a detektívfilm lényegét. A detektív sorsa emberi sors, túlmutat a bűnnel szemben vívott küzdelmén; a filmek történetét valójában nem a bűnözők kézre kerítésének fordulatai adják, hanem a detektív életének az a szelete, amit a nyomozás kapcsán megismerünk.

A fa és a leesett alma közötti távolság – Michael Caton-Jones: City by the Sea / Az igazság órája

A film vészjóslóan semmitmondó címe, Az igazság órája, valamint a rendőr-főszerepet játszó Robert de Niro meggyőző előjelnek tűnhetnek egy puskaporos szagú, szirénáktól visszhangzó délutánhoz. Ennek ellenére, aki vérbeli akciófilmre várt, valószínűleg végig fogja unni a moziban töltött közel két órát, mert Michael Caton-Jones (A Sakál, Rob Roy) legújabb filmje Vincent LaMarca (Robert De Niro) rendőr drámáját mutatja be, drámát olyan értelemben, hogy közben ő egyszer sem rántja elő pisztolyát.

Termékeny tudatlanság – Takeshi Kitano: Hana-bi / Tűzvirágok

Jelzés- és tünetértékű, hogy – talán a kezdeteket leszámítva – alig akad még egy olyan időszak a filmtörténetben, mely annyi kívülről érkezett, a szakmát nem az iskolapadban kitanuló rendezőegyéniséget termett, mint a mögöttünk lévő egy-másfél évtized. Az Egyesült Államokban és a Nyugat jó néhány más országában például a filmes ismeretszerzésnek és a filmkészítésnek a videó megjelenésével a 80-as évek második felétől meginduló demokratizálódása nyomán a 90-es évek egyértelműen a videobolti szerzőké, a magukat mindenféle intézményesített formát kerülve, önerőből két lábon járó élő filmlexikonokká képző, sokszor önjelölt zseniké lett.