Zemeckis, a szarka – Robert Zemeckis: Flight / Kényszerleszállás

Ha a realizmus és a fantasztikum szomszédos szobákban laknak, Robert Zemeckis minden bizonnyal vágott magának egy saját ajtót a határos falon, és így összenyitva a két teret, ide-oda kalandozik bennük. Zemeckis a CGI mesevilágában tett bő évtizedes kiruccanása után (Polar Expressz, Beowulf, Karácsonyi ének) visszatért a már jól bevált, élőszereplős dráma (Forrest Gump, Számkivetett), illetve ez esetben a melodráma műfajához. A nagy belépőt nyomatékosítandó azonnal duplafenekű promblematikával tervezte fajsúlyosabbá tenni filmjét, a Kényszerleszállással azonban csupán a „sokat markol, keveset fog" klasszikus csapdájában landolt.

Ne feledd a segédpilótát! – Jason Reitman: Up In The Air / Egek ura

Jason Reitman legújabb karakter-mozija újfent stílusos, lendületes és humoros darab: az Egek urában egy szokatlan szerepkörben élő, találékony szemlélettel megáldott, kreatív, ám elköteleződni képtelen figura életébe nyerhetünk bepillantást – bár a történet tanulságai s a filmet záró képsorok inkább merengésre hangolnak.

A légikísértő – Légikatasztrófa-film a 9/11 előtt és után

Sokat változott 10 év alatt a világ. Az oroszok újabban nem barátkoznak az amerikaiakkal, az utóbbiak nem tartanak sajtótájékoztatót Moszkvában és tudják, hogy a terroristák az utasszállító gépeket kedvelik. Greengrass United 93-ja mondhatni visszahoz a földre a légiterrorizmus kérdésében. Petersen akció-thrillere és Greengrass doku-drámája a mérleg két serpenyőjében.

A nevetséges Mr. Codytól az Aviátorig

A filmipar megelőzte a repülőipart. Az előny a századelőn még csak néhány esztendő, aztán a mozi „elhúz” a repülés mellett, hiszen legalább 70 évre volt szükség ahhoz, hogy ez utóbbi is a széles tömegek számára elérhető legyen. Ez idő alatt született valaki, aki ugyanolyan megszállott módon akart nagyon jó filmet csinálni, mint nagyon jó repülőt építeni. Ő Howard Hughes.

Földön, filmen, levegőben

A repülés mindenkié – hirdeti egy közismert fapados légitársaság szlogenje. Ez így igaz, a kérdés csak az, hogy ki mit ért ezalatt? Azt, hogy hitelkártyájával fizet egy fapados légitársaság honlapján, kitaxizik a reptérre, és hamarosan úticéljánál terem? Vagy azt, hogy át akar élni valamit a repülés – a szó szoros és átvitt értelmében is – felemelő és félelmetes voltából?