Visszatért a filmvászonra Jenny a tömbházból, remélve, hogy már mindenki régen elfelejtette a Gengszterrománcot (Gigli), és miután a nevével eladott egy tonnányi lemezt, megpróbáljon eladni egy halom mozijegyet is.
Bizonyára vannak páran, akik emlékeznek – urambocsá’ szeretik – a Morgan Freeman-uralta két Cross-thrillert, a Pók hálójábant (Along Came a Spider), és az azt megelőző A gyűjtőt (Kiss the Girls). Annyira nem is voltak rossz filmek, de valahogy James Patterson könyvhőse nem került a thriller-univerzum bálványai közé. Mondjuk emiatt nem törtek ki forrongások egy nagyvárosban sem. Mára – több mint egy évtizeddel e filmek után – valakinek odafönt támadt egy forradalmi ötlete: defibrilláljuk Alex Cross-t, és kezdjük az elejétől a kálváriáját. Tehát, az Alex Cross egy előzményfilm. Ráadásul semmi köze nincs egy Patterson-könyvhöz sem, valamint Rob Cohen rendezte. Ezek közül egyik sem kecsegtet semmi jóval.
Hol is járunk? Ja, Sanghajban. Minél messzebb az avítt piramisoktól, és a megunt egyiptomi kellékektől. Most egy agyagba zárt ördögöt kell felébreszteni, hogy majd aztán fél Kínán át lehessen üldözni. Rosszabb, mint amit vártam. Nem azért, mert naiv vagyok, hanem mert a minimális elvárásokat sem teljesíti. Ezerszer lerágott poénok, milliószor kiköpött szituációk. Üres film, teli terem. Nem értem.
James Bond visszatért, megfiatalodott, és merészebb, mint valaha. Levetette régi sármját és eleganciáját, helyette krumpliorrot növesztett, és hatalmas tetoválásokkal varratta tele testét. Habár nem olyan kifinomult, mint a régi szép időkben, de ismét a világ megmentésére törekszik – ezúttal azonban eleinte akarata ellenére.
