Egy korszak vége – Anthony Russo - Joe Russo: Avengers: Endgame / Bosszúállók: Végjáték

Nehéz elhinni, de tényleg vége – tizenegy évvel és néhány milliárd dollárnyi bevétellel azután, hogy Robert Downey Jr. vállára (és egész testére) vette Vasember-kosztümjét, eljött a búcsú, a  szezonzáró, a ballagás, esetleg a régen várt befejezés. Kinek mi. Az mindenesetre biztos, hogy valami nagynak a végére értünk, és hogy két évtizednyi starkos félmosolygás alatt azért történt egy s más.

Bosszúállók, második évad – Joss Whedon: Avengers: The Age of Ultron / Bosszúállók: Ultron kora

Mielőtt az első Bosszúállók-film megjelent volna, talán kevesen gondolták, hogy valaki képes lesz élvezhető, nem széteső forgatókönyvvel összefogni nem egy, nem kettő, hanem rögtön hat szuperhőst, hiszen az addigi, önálló Marvel-filmek közül talán egyedül a Vasember tudott igazán szórakoztató lenni, Amerika kapitány még elment, de (az addigi két – Edward Norton, Eric Bana) Hulk kifejezetten kínos volt helyenként. Miért működne hát összerakva az, ami egyedül nem megy?

Osztálytalálkozó az apokalipszis kellős közepén – Joss Whedon: The Avengers / Bosszúállók

Joss Whedon grandiózus szuperhős-tablója évek óta közbeszéd tárgya, a hosszúra nyúlt várakozás kultuszt és nem kevés rejtélyt szőtt köré, és nem utolsósorban a benne összegyűlő hősök egyéni felvezető-filmjei is szították a sóvár vágyat a nagyérdeműben, ahogyan azt kell. Szerencsére mindez nem volt hiábavaló, és a magas elvárások ezúttal igazi minőséggel találkoznak: a Bosszúállók értő műgonddal vezényelt akcióbomba, ráadásul a karakterkezelés terén is dicséretesen teljesít – A sötét lovag és az X-Men: Az elsők mellett a legjobb szuperhős-film, ami mozikba került az utóbbi években.

A Moriarty-paradoxon – Guy Ritchie: Sherlock Holmes: A Game of Shadows / Sherlock Holmes: Árnyjáték

Amikor az első Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes megtekintése után felálltam a moziszékből, szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy hamarosan érkezik a folytatás. Most, hogy túlvagyok a másodikon, biztosra veszem, hogy egy új franchise, a viktoriánus James Bond-sorozat született. A kérdés csak az, milyen nyomon indulhat el talán minden idők leghíresebb mesterdetektívje.

Leterhelt társaság – Todd Phillips: Due Date / Terhes társaság

Nem is tudom, mire számítottam: a trailer megnézése után már éreztem, hogy láttam is a filmet, ennél többet már nem nagyon fogok kapni akkor sem, ha végignézem az egészestés verzióját. És fásultan vettem tudomásul, hogy valóban, megint itt egy film, ami olyan, mint a puliszka: ha sokat eszel belőle, megtöm, de jóllakni soha nem fogsz tőle – vagy mint a városi kenyér: látszólag ugyanolyan, csak egyvalami hiányzik belőle: a kenyér maga.

Pléh a négyzeten – Jon Favreau: Iron Man 2 / Vasember 2.

A Vasember némileg különbözik a többi Marvel-hőstől: identitása közismert, nem gyötrik mindenféle kétségek, depressziók és idegbajok, ráadásul szuperképességei sincsenek, csak egy hájtek vasruhája. A róla készült filmek viszont ugyanolyanok, mint a többi Marvel-film (a picivel jobban adagolt humort leszámítva). Ehhez a mozihoz is igazából két tény kapcsolódik, ami számomra egyértelmű pozitívum: az egyik, hogy nem 3D; a másik a zene.

Nevem Holmes. Sherlock Holmes. – Guy Ritchie: Sherlock Holmes

Sir Arthur Conan Doyle teremtménye, a mesterdetektív Sherlock Holmes a modern tömegkultúra egyik legnagyobb karriert befutott figurája – nem csak abban az értelemben, hogy a klasszikus krimiirodalom ikonikus hőseként páratlan népszerűségre tett szert, hanem a karakter utóéletét, a Holmes-mítosz más művekben és műfajokban való megjelenését, továbbélését tekintve is.

Film a filmről Stiller módra – Ben Stiller: Tropic Thunder / Trópusi vihar

A nyári meleg elől érdemes behúzódni két órára a hűs moziterembe, főleg ha vígjátékról van szó, és főleg, ha a Tropic Thunder című, Ben Stiller nevével fémjelzett mókázásra vagyunk kíváncsiak. A jól megírt dialógusoknak és forgatókönyvnek köszönhetően ez a film nem veszi komolyan magát. Tehát figyelem: nevetőizmainkat két órán keresztül igen erős ingerek érhetik.