Az első amerikai James Bond – Christopher Nolan: Tenet

A hónapok óta a rajongók élénk fantáziáját csigázó, több mint 200 millió dolláros költségvetéssel, hét különböző országban, speciális IMAX kamerákkal forgatott futurisztikus kémtörténet Christopher Nolan saját bevallása szerinti eddigi legambíciózusabb vállalkozása. Az újszerű fűszerezésű, hamisítatlan Nolan-recept alapján gyártott Tenet koronavírus nélkül is a 2020-as év egyik legjobban várt filmje lett volna, a csaknem másfél hónappal elodázott premiernek köszönhetően azonban egy bizonytalan várakozással telt nyár igazán méltó megkoronázásává vált.

A királynak nincs barátja – David Michôd: The King / V. Henrik

V. Henrik angol király története nem először ihleti alkotásra a művészeket: először Shakespeare dolgozta fel a történetét, majd az ő drámáját adaptálta filmre 1944-ben Lawrence Olivier, aztán 1989-ben Kenneth Branagh szerzett vele három Oscar-jelölést. David Michôd tavaly, Velencében bemutatott történelmi (melo)drámája nem feltétlenül a shakespeari mű újraálmodása, inkább a história egy új, önálló, Joel Edgertonnal közösen írt értelmezése.

Ártatlan viszonyok – Declan Donnellan, Nick Ormerod: Bel Ami – A szépfiú

Már Ejzenstein is megmondta: Maupassant-t adaptálni, ha nem is fáklyásmenet, de mininum magaslabda, hiszen a francia író filmszerű stílusa, montázsszerű mondatai egyenesen a vászonra kívánkoznak. Maupassant második regénye, A szépfiú ráadásul témájában nem is lehetne manapság aktuálisabb: főhőse Georges Duroy, aki kinézetével, vagy ha úgy tetszik, imidzsével csinál magának karriert.

Luxusba fojtva – David Cronenberg: Cosmopolis

Aki Cronenberg feltámadását a Cosmopolistól várta, annak sajnos csalódnia kell. A kanadai mester beülteti a nézőt a parttalan kapitalizmuskritikán hizlalt életuntság léghiányos limuzinjába, és 108 hosszú percen keresztül nem oldja fel a gyerekzárat.