A múltat be kell vallani – Elia Kazan: On the Waterfront / A rakparton, 1954

Marlon Brando és Rod Steiger egy taxi hátsó ülésén. Motyogás, elharapott mondatok, vádlón összeparázsló tekintetek. Steiger – az idősebb fivér – tompán lehajtja a fejét. Brando arca fátyolos, szembogara tűhegynyire szűkül. Dühösen rázúdítja bátyjára kisiklott élete minden keserűségét, s a néző arcát szinte égeti a színészből elősugárzó fájdalom. A rakparton híres jelenete a „method acting” és az amerikai társadalmi realizmus tökéletes iskolapéldája.

„Miszter Tibbsnek szólítanak!” – Norman Jewison: In the Heat of the Night / Forró éjszakában, 1967

Az 1967 legjobb filmjéért járó díjjal – és további négy Oscar-díjjal – elismert Forró éjszakában igazi jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha nem tekintünk el kortörténeti dokumentum-értékétől. Kérdés ugyanis, hogy ez az egyébként lebilincselő bűnügyi film számot tarthatott volna-e a díjözönre, ha megmarad a szigorúan vett műfaji keretek között.