A tévésorozatok 2000-es évekbeli reneszánsza sok elfeledett műfajba lehelt új életet. Ez alól nem kivételek az 50-es, 60-as években reneszánszukat élő ókori filmeposzok sem. Ugyan a műfaj egyfajta demitizálás útján a 90-es évek végétől (Gladiátor, Trója, Arthur király, Nagy Sándor, a hódító) folyamatosan próbálta visszahódítania a silver screen-t, igazi műfaji megújításra csak a tévésorozatokban volt képes.
Neil Marshall 2005-ben az új brit közönségfilm jelentősebb alakjai közé került Barlang (The Descent) c. méltán elismert horrorjával. Mindezt majdnem teljesen lerombolta a félresikerült Végítélettel (Doomsday), mely nulla tempóval és arányérzékkel megátkozott, már-már paródiaszerű fércfilm lett, szégyent hozva a poszt-apokaliptikus akciófilm műfajára. A kilencedik légió épp ezért presztízsfilm: csak megtekintése után tudunk érdemben nyilatkozni Marshall rendezői képességeiről.
Róma filmváros. Cinecitta. Az, mert utcáit járva óhatatlanul filmes asszociációink támadnak, és mert emlékek fűznek bennünket megannyi szegletéhez – a Via Venetóhoz, a Spanyol-lépcsőhöz, a Trevi-kúthoz – akkor is, ha soha életünkben nem jártunk ott. A rómaiak azonban úgy gondolták, mindez nem elég. Eleven filmes imázs kell a városnak, így hát hipp-hopp összegründoltak tízmillió eurót, és létrehoztak egy nagyszabású fesztivált. Ez lett a Rome Film Fest, amely idén próbálta először meghódítani a közönséget.
Ne maradj le a többi hasonló szövegünkről, kövesd Facebook-oldalunkat!
