A Radu Gabrea-„eset”

Radu Gabrea a román filmgyártás „sajátos esete”: ő az egyetlen olyan román rendező, aki egészestés filmet, fikciós és dokumentumfilmet is csinált nyugaton, miután 1975-ben száműzte magát Németországba (ez nem sikerült sem Lucian Pintilienek – egyetlen, A 6-os számú kórterem című középhosszú filmje kivételével, amelyet a jugoszláv tévé megrendelésére 1979-ben forgatott –, sem Mircea Săucannak, sem Mircea Veroiunak). 

Fehérek közt egy európai – Interjú Anca Miruna Lăzărescu rendezővel

Anca Miruna Lăzărescu diplomafilmje, az Apele Tac (Csendes folyó) a Berlinale Shorts programjában szerepelt. A 30 perces kisfilm Valiról és Gregorról szól, akik a 80-as évek Romániájából próbálnak átúszni a Dunán Jugoszláviába. Lăzărescuval két vetítés közben beszélgettem a Temesvártól Berlinig vezető útról.

Miért jó a román film? – A román újhullámról I.

Sokan sokfélét írtak már a világban a román újhullám művészi hatásának „titkát”, sikerének „receptjét” fejtegetve. Nekem elsősorban e filmek emberábrázolása, a rendezők kelet-európai viszonyokon érlelt élet- és emberismerete, fanyar fekete humora és az emberi kapcsolatokról sugallt megállapításaik számítanak. A minimalista formanyelv, a hosszú snittek másodlagosak, csak az előbbiekből következnek.

Nem mesélhetsz el csak számodra fontos történetet – Interjú Florin Iepan dokumentumfilm-rendezővel

Florin Iepant lehetetlen elérni. Épphogy megérkezik a Lugosi Béláról szóló filmje esti bemutatójára, utána bemutató utáni protokoll. Tucatnyi gratuláló ember foglalja le. A reggeli sajtókonferencia előtt mégiscsak elcsípem, rövidesen elragadja az ASTRA Filmfesztivál igazgatója. Siet, de a sajtókonferencia után még szakít öt percet az interjú folytatására.

Szaltók témák, kultúrák, filmek között – Beszélgetés Radu Mihăileanu filmrendezővel

Radu Mihăileanu, a Franciaországban élő román filmrendező nejlonszatyorral a kezében jelent meg az V. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál sajtó- és közönségtalálkozóin: a szatyorban azonban nem a sarki bevásárlás eredményét, hanem a Cézar-díját hozta, amely szerinte „bárki szatyrának" elérhető itthon is, legalábbis erre következtet az utóbbi évek román filmtermése láttán. A következő sorokat ezeken a találkozókon rögzítettük. A beszélgetések apropójaként Mihăileanunak a fesztiválon bemutatott Va, vis et deviens című filmje szolgált.

„A dokumentumfilm Romániában komolytalan dolognak számít” – Interjú Alexandru Solomon rendező-operatőrrel

Alexandru Solomon legutóbbi filmjét, A nagy kommunista rablást (Marele jaf comunist) a tavalyi kolozsvári TIFF-en is vetítették. A dokumentumfilm a Román Nemzeti Bank kirablásának történetéből indul ki: hat párttag 1 600 000 lejt lopott el, ami annak idején 250 000 dollárnak felelt meg. Az esemény után egy évvel elkészült egy film, amely rekonstruálta a rablás történetét, és amelyben maguk az elkövetők jelentek meg főszereplőkként. Ötöt közülük nem mentett fel a halálbüntetés alól a játékban való részvétel. Ez a film máig is fennmaradt, és Alexandru Solomon alkotásának a kiindulópontját képezi.

Kezdetben vala a törvény…

Ebben a számban rendhagyó módon nem interjút közlünk egy fiatal filmalkotóval, hanem egy elsőfilmes rendező naplóját adjuk közre, mely egy hosszasan és körülményesen elkészült első nagyjátékfilm születésének történetét meséli el. A rendező Titus Muntean, a film pedig a Vizsga (Examen).

„Inkább sört iszom” – Beszélgetés Hanno Höfer filmrendezővel

Bukarestben és nemcsak a Nightloosers együttes ismert és kedvelt. Koncertek sorozata, turnék, klubbeli fellépések. Néhány nap „üldözés” után sikerül találkozni az Art Jazz klubban, a román főváros szívében Hanno Höfferrel, az együttes frontemberével, akit filmes tevékenységéről kérdezek. Természetesen sör mellett…