A távolságot, mint üveggolyót… – Nanette Burstein: Going the Distance / Hétmérföldes szerelem

Az eddig tisztán dokumentumfilmes múltú Nanette Burstein első játékfilmjében a távkapcsolatok rejtelmeit vizsgálja a romantikus vígjáték finoman szólva is lenézett és örök gyermekiségre ítélt műfajának perspektívájából. Garrett (Justin Long) és Erin (Drew Barrymore) története azonban talán képes rámutatni e műfaj méltatlan háttérbe szorítottságára és alulértékeltségére.

Változatlan értékek – Anand Tucker: Szökőhév / Leap Year

A hollywoodi romantikus vígjáték feltűnően megbízható jelenség. Ismétlődő sémákat, és jobbára ugyanazokat az építőelemeket használja fel újra meg újra, minimális változtatásokkal. Ebből legalább két dolog következik: egyfelől semmi komoly trauma nem érheti a nézőt, másfelől a kevés rizikó miatt a történetek általában borzasztó unalmasak. Anand Tucker filmje is pontosan ilyen.

„A hiba nem az Ön készülékében van” – Ken Kwapis: He's Just Not That Into You / Nem kellesz eléggé

Igazából soha nem értettem, miért akarja majdnem minden egyes romantikus vígjáték meggyőzni (leginkább nőnemű) nézőit arról, hogy ő (mármint a néző) úgy tökéletes, ahogy van. Mindenki más viszont (főleg ha ellenkező nemű) megbízhatatlan, felelőtlen, sunyi alak. Szóval továbbra is teljes pompával tespedhetünk a moziszékben: nem velünk van a probléma, hanem mindenki mással! Kinek jó ez?

Romantikus tucatfilm skót juhokkal – Paul Weiland: Made of Honor / A boldogító talán

A Made of Honor a második romantikus vígjáték, amiről írok; a sokadik, ami nem nyeri el különösebben a tetszésem; és az első amerikai romantikus vígjáték, amit a „menthető” kategóriába sorolnék. A történet nem hoz semmi újat, cserébe viszont a beteljesülésen kívül semmit sem vesz komolyan – ezt pedig hajlamos vagyok a Mr. Bean tévésorozat több részét író és rendező Paul Weilandnek tulajdonítani.

A plüssmaci – Richard Curtis: Love Actually / Igazából szerelem

Hát ezzel a filmértékeléssel egy kicsit elkéstünk, mivel valamikor karácsony előtt kellett volna elmondanunk a tisztelt olvasónak, hogy véleményünk szerint milyen is ez a film. És ha figyelembe veszi mondandónkat, még gyorsan elvihette volna kedvesét egy kis romantikus filmre, hogy belerázódjanak a megfelelő karácsonyi hangulatba.

Kockázatok nélkül – John Hamburg: Along Came Polly / Derült égből Polly

John Hamburg forgatókönyvíró és rendező unottan lapozgatott a mappái között. Nézzük csak, dünnyögte magában, melyik sztorit nem forgattam még le Bennel. A CIA-s papás, esküvős már volt, az a divatbalfácános már szintén megvolt, aztán itt van a kockázatelemzős szerelembeesős. Na, ez még nem volt. „Valami csinos szőke, akin egyből nevetnek a nézők" – rémlettek fel emlékezetében a producer, Danny DeVito szavai. Hmm, legyen, mondjuk Jennifer Aniston, tőle mindenki elmosolyodik, morfondírozott, ami nem is baj, tekintve, hogy úgyse tudtam a női főszereplőnek épkézláb szerepet írni...