Örökérvényű romkom – Frank Capra: It Happened One Night / Ez történt egy éjszaka, 1934

Az egykori aranykor boldog öntudatlanságában egy 100 perces, pehelysúlyú komédia az Akadémia szemében is könnyedén a mozgókép legmagasabb rendű ünnepévé válhatott. Az Ez történt egy éjszaka a 7. Oscar-gálán az összes jelölését beváltva zsebelte be az 5 legfontosabb díjat (a legjobb film, színész, színésznő, rendező, forgatókönyv), ami azóta is csak a Száll a kakukk fészkére és A bárányok hallgatnak című filmeknek sikerült.

Ezt nem kellett volna – John Hamburg: I Love You, Man / Spancserek

Nagyon régen láttam már ennyire zavarba ejtő filmet. Témafelvetése helytől és időtől független, ezért első látásra akár izgalmas drámának is tekinthetnénk. Ezt azonban úgy akarják eladni nekünk, hogy könnyű kis romantikus vígjáték formájába csomagolják. E két műfaj ellentétéből pedig valami nagyon szokatlan születik meg.

Ondó és szirup – Kevin Smith: Zack and Miri make a porno / Zack és Miri pornót forgat

A Zack és Miri pornót forgat többrétegű alkotás. Míg a felszínen dübörögnek a harsány altesti poénok, addig a cselekmény alapvető ívét az unalomig ismert romkom-sablonok alakítják. Kevin Smith megkísérelte közös nevezőre hozni a szabadszájú pornó-komédiát az érzelemdús szerelmi történettel. Ondó és szirup keveréke azonban nem alkot valami kívánatos elegyet.

Egy balek esete a sztárvilággal – Robert B. Weide: How to Lose Friends & Alienate People

A véletlen egybeeséseket gyanús szemmel szoktuk nézni, többnyire jogosan. A How To Lose Friends & Alienate People (kb. Hogyan veszítsünk el barátokat és idegenítsünk el magunktól embereket) felemás déjà vu érzést kelt bennünk: a Robert B. Weide rendezte filmben mintha a The Devil Wears Prada (Az ördög Pradát visel) férfiverziója köszönne vissza.

Délutáni agymosás – Peter Hedges: Dan in Real Life / Dan és a szerelem

Mostanában szinte mindig szidom az amerikai filmeket. Nem előítéletről van szó: valahogy mindig rám találnak az élvezhetetlen, sablonos filmek. Pl. a romantikus komédiák, amelyek szinte kivétel nélkül azonos recept szerint készülnek: egy kis szerelem, csipetnyi konfliktus, elcsépelt poénok, nem túlzottan bonyolult figurák, sok méz és egy óriási happy end.

Fonnyadt tündérmese – Nahat Balluri: Miss Pettigrew Lives For a Day / Miss Pettigrew nagy napja

Miss Pettigrew nagy napja, ha benevezünk rá, sajnos nem válik a mi nagy napunkká is egyben. Aki fergeteges komédiára számít, azt méltán éri csalódás. Akit kielégít a 30-as évek hiteles korrajza, és a világháború közelségére fittyet hányó londoni felső tízezer fényűző világa, azt viszont méltán elkápráztathatják az igényes, gondosan válogatott díszletek és jelmezek – de még ez sem pótolhatja a történet hiányosságait.

Kuss, Schwimmer, kuss – David Schwimmer: Run Fatboy Run / Fuss, dagi, fuss!

„A könnyű műfaj a legnehezebb” – mondta anno az S.O.S. szerelem sajtótájékoztatóján Szurmai János forgatókönyvíróvá avanzsált sportújságíró. Mégis nagyon sokan próbálkoznak vele – lévén a filmbarátok legkedveltebb műfaja, és ennek következtében a legjobb bevételi források egyike. (A pornóipar mellett, természetesen, de a célközönség nagyjából megegyezik.)