Zátonyra futott újraadaptálás – Ron Howard: In the Heart of the Sea / A tenger szívében

Egy hideg téli este nekivágtam a város utcáinak, hogy megnézzem a nemegyszer feldolgozott Moby Dick egy újabb adaptációját, jobban mondva (a plakát szerint legalábbis) az azt inspiráló valós történet megfilmesítését, A tenger szívébent. Sosem kedveltem az alapanyagot, de gondoltam a veterán, díjnyertes rendező, Ron Howard (Egy csodálatos elme, Frost/Nixon) majd olyan oldalról közelíti meg a jól ismert történetet, ahogy más eddig nem tette, és ez majd tetszeni fog. A mozihoz érve azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy rajtam kívül senki nem kerekedett fel a fehér bálna történetét megnézni, és csak hosszas könyörgés árán vetítették le a filmet nekem, az egyetlen vállalkozó kedvű nézőnek.

A Forma-1 mítosza – Ron Howard: Rush / Hajsza a győzelemért

Száguldás, Ferrari, szerelem: erre koncentrál az első közönségsikerként elkönyvelhető Forma-1-film, amelyben Thor már az első jelenetekben megfekteti Margaery Tyrellt. A tempó később sem apad, folyik a pezsgő, a McLaren és a hollywoodi rivalizálás, na meg a haverzsaru-összest megszégyenítő, lezser egysoros-beköpés is.

Nixon szimulált bukása – Ron Howard: Frost/Nixon

Fontos sajtó- és politikatörténeti kuriózum izgalmasan és élvezhetően tálalva – így lehet a Nixon bukását bemutató filmet röviden jellemezni. Ron Howard rendezői pályájának pedig valószínűleg jót tesz, hogy a Da Vinci-kód szélsőségesen fiktív világából visszatérve végre földet ért a realitás talaján.

Gondolatok és patronok – Ron Howard: A Beautiful Mind / Egy csodálatos elme

Ha úgy tekintünk az Oscar-ceremóniára, mint Hollywood tiszteletadására Hollywood előtt, márpedig az ésszerűség ezt diktálja, tehát ha elfogadjuk, hogy az Oscar-díj afféle belterjes családi ügy, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Egy csodálatos elme méltán nyerte el az idei gálán a díjak többségét (legjobb film, rendezés, női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv).