Késői találkozás – Massy Tadjedin: Last Night / Tegnap éjjel

Melyik rosszabb, a testi vagy a lelki hűtlenség? Az, ha megtettünk valamit, vagy az, ha életünk végéig azon bánkódunk, hogy nem tettük meg, amikor lehetőségünk lett volna? Ezeket a mindörökké aktuális (bár költői) kérdéseket járhatjuk körbe egy iráni rendezőnő szemével, akinek valószínűleg nem volt túl egyszerű pártatlannak maradnia a férfi-nő párharcban – mégis sikerült.

Ahány ház, annyi pázsit. Kié zöldebb? – Sam Mendes: Away We Go / Továbbállók

Sam Mendes előző filmje (A szabadság útjai) kapcsán többen azt rebesgették, hogy az angol direktor visszatérni látszik saját, mindössze néhány éve megalapozott gyökereihez, és egy nagyobbacska kitérő után újra azzal foglalkozik, aminek segítségével felragyogott a csillaga: a kis- vagy kertvárosi emberekkel. Egy évvel később, most úgy tűnik, a tendencia marad: Mendes letáborozott a saját terepén, s elkészítette élete „legkisebb” filmjét.

Egy újabb boldogtalan család az amerikai rémálomból – Sam Mendes: Revolutionary Road / A szabadság útjai

A mai napig tartja magát az az elképzelés, mely szerint a kisvárosi/kertvárosi élet nyugodt, csendes, szép, idilli, annak ellenére,  hogy írók/rendezők sokasága már évtizedek (vagy századok) óta nem bírja megállni, hogy időről időre le ne leplezze a béke eme gyönyörű szigetének minden aljasságát és romlottságát.

Amerikai népség – Sam Mendes: Road To Perdition / A kárhozat útja

Az agresszív varázslótanoncok és digitális klónhadseregek korában legalább akkora hiányt szenvedünk az eredeti ötletekkel tálalt eredeti filmtémákban, mint a gazdasági világválság korának embere szenvedett alapvetõ létszükségletei terén. Hollywood varázskockái manapság sajnos nem lépnek túl a Rubikon, annak ellenére, hogy az Amerikai szépség után nagy reményekkel induló brit rendezõ, Sam Mendes új filmjével a nem egyszer megújulást hozó gengszterfilm zsáneréhez nyúlt.

Hollywoodi szépség – Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség

Nyugatibb tájakon a szakmai berkekben osztatlan sikernek örvendett Lester Burnham, az egykori flower-power lázadó, beérni és beérkezni képtelen, jóléti vegetálásba csüggedt reklámszakember története nyugatibb tájakon osztatlan sikernek örvendett szakmai berkekben. A közönségsiker mifelénk sem maradt el, a kritikai fogadtatás azonban meglehetősen vegyes lett. Olykor legiccsezi, leantifeministázza, de többnyire „európai ízléshez idomított hollywoodi termék”-nek minősíti, a „kellemes időtöltésre” szánt filmek kategóriájába utalja, amelyben hol „jó a szövegkönyv, de...” , hol pedig „a szövegkönyvet megmenti a lírai fényképezés”.