Az eljövendő vég traumája – A posztapokaliptikus film vágyszerkezete

2020. november 28. – írta Tóth Zoltán János

Jelen tanulmányban a trauma fogalmát vizsgálom, hogy utat találjak annak a magyarázatához, hogy a filmes apokaliptikus víziók miért jutnak jelentős piaci szerephez és figyelemhez a posztmillenáris filmkultúrában. A trauma elméleti beágyazottságának köszönhetően ez a vizsgálat elkerülhetetlenül a pszichoanalízis érvrendszerére támaszkodó értelmezést feltételez.

Más emlék – Len Wiseman: Total Recall / Az emlékmás

2012. augusztus 23. – írta Papp Attila Zsolt

A remake igencsak kockázatos és talányos „műfaj”, de Hollywoodban ezt láthatóan másként gondolják, és az egykori nagy sikerprodukciók újrafazonírozásában afféle aranytojást tojó tyúkot látnak. Meglehet, igazuk van, de ez a nézőt – akinek talán még vannak emlékei az „eredeti” Emlékmásról – kevéssé vigasztalja.

A jelen nosztalgiája a sci-fiben

2005. június 15. – írta Vlad Basalici

A 19. század utolsó éveiben megszületik a mozi. A valóság fogalma az első filmek dokumentarista jellege ellenére máris megváltozik. A kamera képeket rögzít. Emberekről, akik a vonatot várják, amely megérkezik, aztán eltávozik. Ezek a felvételek megőrzik az emberek nyomait, de meghamisítják az időbeliséget. Ez az idő nem valóságos, és nem is esik egybe az esemény idejével. Nem létezik többé múlt vagy jövő. Amint a film véget ér, újra lejátszható más nézők számára, akik szintén megrémülnek majd, amint a vonat feléjük indul...

Úrhajós – A test reprezentációja a science-fiction-filmekben

2005. június 15. – írta Valuska László

„A háború szép, mert hála a gázálarcoknak, az ijesztő megafonoknak, a lángszóróknak ás a kis tankoknak, megalapozza az ember uralmát a leigázott gép felett. A háború szép, mert lehetővé teszi az emberi test megálmodott elfémesedését."

A zerő legyen kendetekkel! – Spaceballs. Esettanulmány.

2005. június 15. – írta Szabó Géza

Sajnos, a vidámszürke 80-as évek úgy értek véget, legalábbis számomra, hogy fogalmam sem volt: van-e élet a Csillagok háborúja után. Márpedig volt. No, nem olyan kellemetlen fajta, amit majd a 90-es évek vége felé kezdtek beetetni a nagyérdeművel, amikor is következtek a csillagközi csetepaté újabb részei.

Sci-fi-kalauz stopposoknak – Vázlatos sci-fi térkép

2005. június 15. – írta Szilágyi Zoltán

Stanislaw Lem úgy határozta meg a science-fiction fogalmát, mint „azok a dolgok (...), amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek létezhettek volna, mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természet törvényeinek".

„Az angyalok lehetnek buták, mert tökéletesek" – Beszélgetés Enyedi Ildikó filmrendezővel

2000. július 15. – írta Zágoni Balázs, Margitházi Beja

A feleségem története, Szelíd interface, Simon mágus – Enyedi Ildikó filmrendezővel tervekről, készülő és elkészült filmekről, elhanyagolt szerzőkről, a science fiction-ben szunnyadó lehetőségekről, a történetszövés játékairól, a termékeny félreértésekről és, néhány mondat erejéig, demiurgoszokról és angyalokról beszélgettünk.