Egy reneszánsz ember – Franco Zeffirelli-portré

Bár a legtöbben valószínűleg akkor találkoztunk a nevével, amikor gimiben egyszer végig kellett ülnünk a Napfivér, Holdnővért, Franco Zeffirelli igazi reneszánsz művész volt, akinek már a születését is legendák övezik. A karizmatikus és a kulturális értékekre rendkívül érzékeny fiatalember egészen alulról, színházi kellékek összeszerelésével indította el bő hat évtizeden átívelő, utánozhatatlanul sokoldalú pályáját, amelynek számos emlékezetes filmalkotást köszönhetünk. Pedig a tavaly elhunyt rendező nem is elsősorban a mozivásznon alkotta a legmaradandóbbat.

A tragédia nyomában – Paolo és Vittorio Taviani: Cesare deve morire / Cézárnak meg kell halnia

A hatvanas évek filmes nagymesterei közül már kevesen vannak közöttünk. Akik még alkotnak, sokszor csak őszikéknek beillő ujjgyakorlattal jelzik: alkotni annyi, mint élni. Az ötven éve együtt dolgozó, nyolcvanon túl még mindig aktív Paolo és Vittorio Taviani testvérpárost is ide sorolhatnánk legutóbbi, meglehetősen giccses munkáik alapján (Pacsirtavár, 2007; Feltámadás, 2001). Legújabb mozijuk, a Caesarnak meg kell halnia a modernista filmek „közhelyeit” fogja egy marokra, de fel is akarja öltözteti azokat egy új köntösbe.

Így volt és kész! – Roland Emmerich: Anonymous

Roland Emmerich 2012 című filmje egy kataklizmát jósolt az emberiségnek. Tavaly még ennek a feltételezését is igen nagy képtelenségnek tartottam, idén viszont azt hiszem, újra meg kell fontolni. Idén inkább hiszek a világvégében, minthogy elhiggyem azt, amit a német származású rendező belém próbál erőltetni új, kosztümös opuszával.

A csábító, a pap és a többiek – Jeremy Irons filmszerepeiről

Óvatos eszközhasználat, apró gesztusokból, mozgásokból és arcrezdülésekből felépített figurák. Az angol származású Jeremy Irons pályáján színház és film, mint sok más hollywoodi és nem hollywoodi nagy színész esetében, kéz a kézben jár. A Bristol Old Vic-beli debütálás után a híres-neves West Enden lépett fel, majd a mozivásznat egy köztes állomás, a tévéfilm előzte meg.

Shakespeare á la Hollywood

Azt gondolhatnánk, hogy Hollywood és Shakespeare nehezen férnek össze, de amint Rómeó és Júlia történetének két legújabb filmadaptációja bizonyítja, a filmipar amerikai centruma és az angol klasszikus nagyon is jól kijönnek egymással. Baz Luhrmann 1996-ban újból közönség elé tárja a tinédzser szerelemesek tragikus történetét William Shakespeare’s Romeo and Juliet című filmjében, pár évre rá pedig John Madden a színdarab megszületésének történetét meséli el egy kosztümös, kvázi Shakespeare-életrajzban, a Shakespeare in Love (1998) címűben. Mindkét film közönségsikernek örvend annak ellenére, hogy két teljesen különböző megközelítésről van szó. Az egyik Rómeó és Júlia napjainkban játszódik valahol Verona Beach-en – amely leginkább Mexikóvárosra hasonlít –, a másik Rómeó és Júlia pedig csak néhány jelenet erejéig elevenedik meg, egy kosztümös film kontextusában.