„…és messze túl a szögeken, sebeken” – Törőcsik Mari-portré

Volt egy színészgeneráció, amelynek egy-egy egyénisége és szerepe egybeforrott a korszellemmel. Talán ennek a generációnak az utolsó tagja Törőcsik Mari, aki a TIFF életműdíját vehette át szombat este.  Arcai és vele szerepeinek mélységei hatalmas ívet írnak le a Körhinta (1955) Pataki Marijának ártatlan mosolyától az Így, ahogy vagytok (2010) tiszteletre méltó „keresztanyjáig”.

A Simó-óra – Simó Sándor (1934–2001)

Már régóta készültem bemenni az órájára, de nem mertem, mindig halogattam, nem akartam pofátlan lenni, tolakodni, féltem a visszautasítástól. Aztán egyszer csak úgy éreztem hogy idő van, és mentem, rohantam, és ...elkéstem. Ott álltam lihegve a nyitott ajtóban, bent már folyt az óra, jónapot, sziasztok, beülhetnék-e esetleg, elnézést, ha nem zavarok?