A Mamma Mia! második része az elsőhöz képest komoly hátránnyal indul, de fokozatosan győzi le korlátait, hogy a néző a végén pontosan akkora mosollyal távozhasson a moziból, mint az első rész után.
A filmzenei szakirodalom egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a Hollywood-központú szemlélet mellett milyen szinten lehet szegmentálni a filmzene világát.
Volt egyszer egy ABBA, volt egyszer egy Beatles. A nagy együttesek sok lemezt adtak el egykor, most pedig filmeknek szereznek közönséget. Legalábbis erre a következtetésre jutottam, mivel nemrég két musical is legendás hírű együttesek zenéjét vette alapul.
