A hárem tizedese – Sofia Coppola: The Beguiled / Csábítás

Tücskök ciripelnek, gallyak roppannak, abroncsos szoknyák suhannak az avaron, a messzi távolban pedig szünet nélkül hallatszik az ágyútűz moraja. A polgárháborús világtól elzárt, déli leányiskola csendes és monoton mindennapjai örökre megváltoznak, amikor az egyik lány a gombaszedésből egy sérült jenkivel tér vissza.

Versailles Rock City – Anakronizmus a filmzenében

Már a Grand Caféban megrendezett legelső nyilvános vetítésen sem teljesen hangtalanul, hanem élő zenei kíséret mellett pörögtek a Lumière testvérek filmjei. Igaz, ekkor még nem igazán használhattuk volna a mai értelme szerint a szót, de a filmzene gyakorlatilag egyidős a mozgóképpel. Az egyre népszerűbbé váló vetítések hatására megjelenő első mozik is mind alkalmaztak legalább egy zongoristát, akinek egyetlen feladata az volt, hogy rögtönzött játékával aláfesse a vásznon pörgő képsorokat. Jóllehet, ennek az improvizatív klimpírozásnak volt egy sokkal prózaibb szerepe is: a zenekíséret segített elnyomni az akkor még igen hangos vetítőberendezések kattogását is.

Sütemény és vérpad… – Sofia Coppola: Marie Antoinette

Az osztrák Maria Antoinette az egyik legellentmondásosabb francia uralkodóként szerzett magának hírnevet. Számtalan történelmi pletyka szól mértéktelen költekezéseiről, alattvalóival szembeni érzéketlenségéről, s hogy végül az ő botrányai vezettek a forradalom kitöréséhez.

Amerikai film a jelentés hiányáról – Sofia Coppola: Lost in Translation / Elveszett jelentés

A fiatal, bájos Charlotte és a középkorú filmsztár, Bob ugyanazon hotelben érzik egyedül és idegenül magukat Tokióban, így találnak egymásra. A korkülönbséget átívelő erotikus feszültség szikrája nem kap lángra a filmben, pislákoló fényénél mélyebb, a hiányok árnyékát élesebben kirajzoló kapcsolat szövődik a két szereplő között.

Filmgyilkos szüzek – Sofia Coppola: The Virgin Suicides / Öngyilkos szüzek

Nem könnyű Valakinek a fia, lánya lenni. A filmes világban ez óhatatlanul azzal jár, hogy az embert Valaki fia-lányaként emlegetik, apjához mérik, átörökölt művészi hajlamokat, fogásokat, stílust keresnek filmjeiben (fránya kritikusok és esztéták). Másfelől a Valaki fia (jelen esetben lánya) vagy vállalja a családfát abban a reményben, hogy a Valaki családnév hallatán majd őrá gondol az utókor (lásd Mozart), vagy látványosan a külön utakon indul el.