Még hogy nem fejlődik a film! Ugyan röpke száz évvel a legelső mozgóképes Robin Hood-adaptáció után még mindig ezt a történetet rágcsálja újra Hollywood nagyjából nyolcévente, de 2018-ban a karakter végre elmondhatja magáról, hogy róla is készült egy rögtön mozi univerzumot vizionáló, és vélhetőleg rögtön elbukó, elhamarkodott, koncepciótlanságát technikai csillogásával elfödni igyekvő feldolgozás. Annyira vártuk már!
A Tarzan legendája részéről akár tisztelendő is lenne, hogy nem a jól ismert, „hagyományos” Tarzan-történettel rukkol elő: a film a civilizációba szinte teljesen visszilleszkedett Greystoke-örökös, John Clayton története, Tarzan-alteregója csak flashbackekben és a fináléban bukkan fel. Csakhogy nem elég bátor ahhoz, hogy önmagában is koherens, eredeti történetet meséljen el, és ezzel saját Tarzan-univerzumot teremtsen, ehelyett egy steril kalandfilm-kivonatot kapunk, a Tarzan-márkanévvel ellátva.
Hollywoodban sportszerűen rontják meg a meséket. Eljött az ideje, hogy Pán Péterrel is babráljanak egy keveset.
Heinrich von Kleist a német irodalom egyik legeredetibb regényében a hatalom ellen lázadó kisember figuráját örökítette meg. A Kohlhaas Mihály tengernyi adaptációt ért meg az elmúlt 200 évben irodalomban és filmen egyaránt. E feldolgozások azonban többnyire éltek a szerzői aktualizációval, korszakaik szócsövei is voltak egyben. Arnaud des Palliéres a legújabb változatban az eredeti karaktert próbálta megtalálni, s azt lecsupaszítva vászonra vinni.
Az új Godzilla egyszeri szórakozásnak príma, Godzilla-filmként is rendben van, de filmként azért vannak vele bajok.
Jelentjük, Baz Luhrmann elkészítette a Moulin Rouge! ikerfilmjét. A nagy Gatsby hamisítatlan Luhrman-film, érzelmes melodráma leheletnyi film noir-hatással, 3D-ben.
