Már csak a karosszéria „taxis” – Franck Gastambide: Taxi 5

Van a Taxi 5-ben egy jelenet, amelyben a főszereplőpáros a régi széria Daniel Moralesének legendás fehér Peugeot-jával egy szikláról átugrat egy hajóra, és bár nekik semmi bajuk sem lesz, az autót totálkárosra zúzzák, vagy egyikük szavával élve: kinyírják. A francia suttyóvígjátékok császára, Franck Gastambide ugyanezt teszi a klasszikus franchise-zal.

John Kramer halott, de nem élvezi – és mi sem – Michael Spierig, Peter Spierig: Jigsaw / Fűrész: Újra játékban

Hét hosszú, fűrészmentes évnek kellett eltelnie, hogy ismét leporolják John Kramer jól tejelő hulláját, megolajozzák a kis nevető bohóc biciklijét, és ismét szorult helyzetben, egy diktafon társaságában ébredjenek a szerencsétlen kiszemeltek. Bárcsak maradt volna az utóbbi a sufniban, az előző meg a föld alatt.

Ez a kalózhajó már elúszott – Espen Sandberg, Joachim Rønning: Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales / A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

A Karib-tenger kalózai legújabb részének alkotói nem haladnak a korral, és továbbra is azt gondolják, hogy egy mainstream filmbe minimális intelligenciát sem szabad becsempészni. Persze az igénytelenség a nézettségre valószínűleg nem lesz hatással, de ha már úgy döntöttek, hogy érdemes egy ötödik bőrt is lehúzni a franchise-ról, akár meg is erőltethették volna magukat.

Családban marad – F. Gary Gray: The Fate of the Furious / Halálos iramban 8.

Ha valaki azt hinné, hogy a hetedik felvonás nagyszabású azerbajdzsáni rajtaütés-jeleneténél − amelyben Dominic Toretto és kedves családja ejtőernyős autókkal ugrat ki egy többezer méter magasan suhanó repülőgépből − már nem lehet halálosabb az iram, hatalmasat téved. A családos csóka nyolcadik menetét már önmagukat irányító zombiautók, égből hulló kocsi-eső és egy bazi nagy tengeralattjáró felrobbantása is durvítja. Két zúzás között pedig most is ezerrel dübörögnek a kőkemény férfiasságot hirdető dumák és a család fontosságát hangsúlyozó falvédő-bölcsességek... Otthon vagyunk!

Apokalipszis kamasz lovasokkal – Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

Amikor a 2000-es, első X-men film a képregény szövetei közül kiemelte a másság és az elfogadás szálát, tudatos tematikai pályára állította a későbbi folytatásokat is. Az olyan nagy sztorik feldolgozása során viszont, mint A főnix halála, Az eljövendő múlt napjai vagy most az Apokalipszis is, az alkotók rendre ugyanabba a hibába esnek, pedig csak hagyni kéne tisztességesen kibontakozni a drámai szálakat, és nem alárendelni őket a B-kategóriás forgatókönyveknek és fináléknak.

Csillogó rozsda – Michael Bay: Transformers: Age of Extinction / Transformers: A kihalás kora

Negyedik nekirugaszkodásra sem támadt fel saját hamvaiból Michael Bay Transformers-szériája (pedig az volt a cél): ugyanolyan kínosan ostoba, mint elődei. Hiába az emberi szereplőgárda lecserélése, ha a felszínes karakterek és a csapnivaló történetvezetés megmaradt. Azonban azt meg kell hagyni, hogy a próbálkozás igazán látványosra sikeredett.