Természetfilm Coelho-idézetekkel – Naomi Kawase: Vision / Látomás

„Néha épp azért nem értjük egymást, mert van nyelvünk” – hangzik el a Látomásban, és Naomi Kawase rendezőnőnek sikerül megmutatnia nekünk, milyen, amikor egy film is ugyanezt a hatást éri el. Adott egy tökéletes, jellegzetes filmnyelv, de valahogy mégis kudarcba fullad minden, amit a film át szeretne adni nézőinek.

Nincsenek alapelvek, csak körülmények – Terrence Malick: Knight of Cups

Terrence Malick legújabb filmje egy olyan hollywoodi ember szemszögéből nézve festi fel a talmi sikerlét szükségszerű bukását, akinek mindene megvan és nincs semmije. Egyvalami mozgatja az álomgyári sztárvalakit: az idő és tér dimenzióin túlmutató kutatás, a teljesség meglelése élete kiteljesedett üressége mögött.

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky rendezései 2.

Jodorowsky mindig figyelmen kívül hagyta a közízlést, így meggyűlt a baja a nagyközönséggel, azonban a midnight movie prototípusaként méltatott El Topóval saját műfajt fejlesztett ki (egyben maga a Jodorowsky-film vált zsánerré), ezzel híveket, követőket toborzott. Többi filmje producerek hozzájárulásával jött létre (Allen Kleintől Michel Seydoux-ig) vagy miattuk hiúsult meg (O története, Dűne).

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky, a rendező 1.

Alejandro Jodorowsky minden eddiginél hosszabb, 23 éves hiátus után jelentkezik mozival. Rögtön kettővel: a Jodorowsky’s Dune dokumentumfilm legambiciózusabb megvalósítatlan projektjéről, saját könyvén alapuló rendezése, A valóság tánca pedig életmű-összegző személyes-szerzői mozi és önéletrajzi film a rendkívüli karriert maga mögött tudó 85 éves művésztől.