A madarak már a spájzban vannak – Susanne Bier: Madarak a dobozban / Bird Box
A Bird Box egy kompetensen elkészített, tudatos alkotás, aminek a legnagyobb hibája, hogy nem öt évvel ezelőtt készült el.
A Bird Box egy kompetensen elkészített, tudatos alkotás, aminek a legnagyobb hibája, hogy nem öt évvel ezelőtt készült el.
Susanne Bier újra veszteségfilmet forgatott. Ezúttal a bűnügyi és a pszichothriller keverékét, kedvenc forgatókönyvírójával és a Trónok harcás Nikolaj Coster-Waldauval, valamint állandó stábjából Ulrich Thomsennel. Északi noir, párhuzamos családtörténet, kissé hatásvadász fordulatokkal. De, mint Dánia életszínvonala, még így is messze vezeti a mezőnyt.
A cím puritán módon egy női keresztnév, a rendező a 2010-ben legjobb külföldi film Oscarját elnyerő Egy jobb világ dán rendezőnője (Susanne Bier), a főszereplők pedig jelenleg Hollywood legfelkapottabb sztárjai közé tartoznak (Jennifer Lawrence és Bradley Cooper), akik ráadásul már egyszer bizonyítottak szerelemespárként a filmvásznon az egészen jól sikerült A napos oldalban (amiért ráadásul Copper egy legjobb férfi főszereplő jelölést, Lawrence pedig egyenesen az Oscart vihette haza). Minden együtt volna tehát egy szívtépő dráma, lebilincselő, különleges helyszínű thriller vagy egy kemény, női emancipáció-történet vászonra viteléhez.
Nem tudni, hogy a Telluride-ban debütált filmek kitiltásának vagy az idei filmtermés általában gyenge voltának köszönhető, hogy a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál idén híján maradt a kimagasló, nagy tetszést arató favoritoknak. Pedig ez a világ második legnagyobb seregszemléje.
Napjaink talán legjobb dán rendezőnője egyre népszerűbbé válik szülőhazáján kívül is. 2011-ben megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, idei új munkájában pedig Pierce Brosnan játssza az egyik főszerepet. Na meg a kusza emberi kapcsolatok – mint minden eddigi Susanne Bier-filmben.
Azok a szituációk, melyekben két érzelmileg sérült, magányos gyerek találhatja magát, tanulságos vizsgálódásra adnak alkalmat, ráadásul Bier repertoárjából is hiányoztak eddig. Empatikus rendezése pedig még a hollywoodias, nevelő célzatú jeleneteit is elfogadhatóvá teszi.
Az amerikai filmek optimisták. Hozzászoktunk, hogy ha kell, ha nem, happy end-re happy end-et halmoznak. Jobb esetben ezek a mosolygós végkifejletek hihetők. De Amerikának az sem gond, ha a végső felhőtlen boldogság valószínűtlen. A lényeg a néző elvárásainak kielégítése. A kedves mozibajáró nagy csokor vörös rózsára, közhelyes szerelemre vár, és meg is kapja.
Thomas Vinterberg Születésnapja óta kissé félve közeledek ahhoz a dán filmhez, amely címében családi ünnepre utal. Annak nem lehet jó vége.
A jeruzsálemi születésű Susanne Bier eredetileg építésznek készült, ehhez képest nyolcadik nagyjátékfilmjét mutatták be a 2004-es dán filmfesztiválon. A film eredeti címének jelentése „a fiútestvérek", a magyar cím ettől eltérően mintha valami pikáns francia tízparancsolat-törős mozira utalna: Testvéred feleségét... Az a furcsa, hogy amennyire irreleváns a filmet erre a vonalára ennyire kihegyezni, épp annyira buknak csak erre a vonalra a kritikák is. A dogma-gyanús film családi problémák drámai, nyers, intenzív ábrázolását hozza, aztán megmarad csak „gyanúsnak", érzelmes videótrükk-betétekkel és a háborús téma elmázolásával.