Szászszorszörnyek – Szász János filmjeiről

Akár életének egyes évtizedeit is jelképezhetnék Szász János filmjei, aki hatodik nagyjátékfilmjével rukkolt elő idén. A mozgóképei mellett több itthoni és külföldi színpadi rendezést jegyző életmű íve gyorsan rákanyarodott a karcos, darabjaira tört álomképek univerzumából a szinte „akadémikus” letisztultságú pszichologizálásba, a sors elvont drámaiságának ábrázolásába.

„A filmezés nagyon nagy százalékban technika, tehát nem a lélek gyönyörű kiteregetése” – Interjú Szász Jánossal, A nagy füzet rendezőjével

Kristályglóbusszal díjazott munkájával, A nagy füzettel érkezett Csíkszeredába Szász János filmrendező. A 2. TIFFszereda ideje alatt a workshopos színészekkel lehetett látni a „tapstéren”, vagy épp a filmvetítéseken. Csodálja Csíkszereda polgármesterét, elsősorban az újraépülő moziért folytatott odaadásó munkájáért. Szívesen forgatna filmet Roger Watersről, de Kiss Tibit is izgalmas arcnak találja. A TIFFszeredán megrendezett közönségtalálkozó után beszélgettünk vele.

Bolondos vakáció komoly filmekkel – II. TIFFszereda, 2014. július 2–6., Csíkszereda

A kézdivásárhelyi „bemelegítő” vetítések után, ismét otthont adott a kolozsvári anyafesztivál fiatal gyermekének Csíkszereda. A vetítések mellett kiállításokkal, koncerttel, közönségtalálkozóval gazdagították a programot, a tavalyihoz képest a jegyárak is megduplázódtak. Bár szombaton az Ezer Székely Leány Napjától nyüzsgött Csíkszereda és környéke, a második alkalommal megrendezett TIFFszereda öt napon át uralta a várost.

„Jánosban leginkább az nyűgözött le, ahogy a színészeivel bánik” – Interjú Christian Berger operatőrrel A nagy füzet apropóján

Christian Berger operatőr, Haneke állandó társa Benny videója című közös filmük óta (1992). Az innsbrucki születésű fotómágus már a hetvenes évek végén felépítette első kísérleti filmes stúdióját, és amellett, hogy még Oscar-díjra is jelölt nagyjátékfilmet fényképez (A fehér szalag, 2010), mára saját, a természetes fény visszatükrözésére alapuló világítási rendszere szabadalmaztatott technika az operatőrök világában. Az ő nagyszerű képeire lehetünk figyelmesek Szász János A nagy füzet című filmjében is, amelyet a TIFF látogatói is megtekinthetnek a fesztivál során.

Kíváncsinak lenni egymásra – Minimum fura (6x6 SZFE-vizsgafilmek)

Március 17-én a budapesti Uránia Filmszínház bejárata előtt fura tömeg gyülekezik. Elsőre kiszemeljük Andy Vajnát, Haumann Pétert és Till Attilát, körülöttük sok-sok ismerős fiatal rendező, operatőr, hangmérnök és színész, ugyanis hamarosan kezdődik a Színház- és Filmművészeti Egyetem által szervezett vetítéssorozat, melynek keretében a jelenlegi hallgatóik idei, illetve tavalyi vizsgafilmjeit láthatjuk.

A kegyetlenség iskolája – Szász János: A nagy füzet

Szász János háborús drámája nemrég elnyerte a Karlovy Vary-i Filmfesztivál Nagydíját, amelyhez hasonló presztízsű fesztiválsikerig nagyon messzire kéne visszapillantanunk a magyar filmtörténetben. A nagy füzet azonban sajnos ettől még nem lesz sem élvezhető, sem megrázó alkotás, csupán egy újabb nehézkes és átélhetetlen fejezet az elidegenedés végeérhetetlen magyar képeskönyvéből.

Válogatott dokumentumfilmek a 43. Magyar Filmszemléről – A szovjet levelezőpajtás, Népművelő a felvevőgéppel, Allah minden napján szaladnak a lovak, A Nyolcak nyomában, Last Call – Dresden Dolls

Jó nevű rendezők változó színvonalú munkái,félig-meddig ismeretlenek sikeres próbálkozásai, hosszú éveken keresztül forgatott filmek vagy televíziós szösszenetek, ismeretterjesztő vagy dokumentarista stílus, kellemes meglepetések vagy „kiszámítható” színvonal – talán így foglalhatnánk össze vázlatpontokba szedve az idei Szemle dokumentumfilmjeit. A témájuk, munkamódszerük vagy stílusuk miatt legérdekesebbek közül szemelgettük. Gondolatainkban végig ott bujkált a mi lett volna ha? kérdés: mi lett volna, ha az idei szemle versenyfesztiválként működött volna, mely filmek szerezhették volna meg a díjakat?

A magyar filmművészet „zárványai”

Zárt, kerek, fekete-fehér, mégis teljesen eltérően „működő” világok: a magyar fekete széria a kilencvenes években inkább „zárvány”-jelenség, mint irányzat. Fények, formák, tájak és terek Enyedi Ildikó, Szász János, Janisch Attila és Tarr Béla egy-egy filmjében.