Pályázat, megrendelés vagy spórolt pénz? – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 2.

Milyen aktív magyar filmes műhelyek működnek Erdélyben, mit forgatnak épp, milyen forrásokhoz férnek hozzá, és hogyan érintették őket 2020 tavaszán a járványügyi korlátozások? Sorra kérdeztük őket, most két Hargita megyében élő, és egy onnan elszármazott alkotó válaszol. Három különböző filmfinanszírozási modellt képviselnek.

Életvilágok mozgóképen – Antropológiai filmek a székely foglalkozások paradigmarendszerében

Ritka, eltűnőben lévő, székelyföldi mesterségek nyomába eredt a sepsiszentgyörgyi Vargyasi Levente filmes és Kinda István néprajzkutató, idén a harmadik dokumentumfilmjüket készítették el. A sár mesterei, a Meszesek és a Szenesek nemcsak azért különleges filmek, mert a néprajzos-, muzeológus-szakma számára értékesek és a kutatásban használható mozgóképes anyagot jelentenek, hanem mert sajátságos kordokumentumok is, olyan életvilágok megörökítései, amelyek nemcsak az antropológus, hanem az átlagos néző számára is érdekesek lehetnek.

Filmszakadás – Két mozikorszak között a székelyföldi városok

Hol nosztalgiából, hol kultúraigényből, hol pedig remélt megtérülő befektetésből próbálkoznak az évekkel ezelőtt bedőlt mozik újraindításával a székelyföldi városok. Csakhogy az érdeklődési hullám kiszámíthatatlansága mellett sok önkormányzatnak egyébbel is szembe kell néznie: hol széthordták a mozit, hol már a másé.

A székely nyolcvanasok nemi kultúrájának fotogenitásáról – Sós Ágnes: Szerelempatak

Jó érzékkel választott forrást Sós Ágnes rendező, amikor az idős korosztály erotikus történeteiből merített, hiszen nemcsak a társadalomtudósokat, hanem a széles közönséget is sikerült kíváncsivá tennie. A filmben szereplő 80 fölöttiek nem rejtik véka alá, amit a testi és a lelki szerelemről tapasztaltak. Az emberi tapasztalatok eme intim dimenzióját azonban nem mindegy, hogy milyen képekkel, módszerekkel teszik láthatóvá.

Mozi-mizéria – Az erdélyi mozi(bajárás) áldatlan helyzetéről

Kolozsváron a tradicionális mozik hanyatlásának lehetünk szemtanúi élő adásban, Székelyföldnek már évek óta nincs egyetlen mozija sem, de a többi erdélyi városban is szomorú napjait éli a mozibajárás kultúrája. Tényleg ennyire működésképtelenné vált volna a „sötétben sok ember filmet néz” ötlete, ami a világ többi részén ma is milliókat tud leültetni a vászon elé? Miért?

Pénz, pénz, pénz – A székelyföldi mozihelyzet napjainkban

A beavatottak nagyon jól tudják, hogy a mozi nem megy jól Romániában. A filmek egy alaposan berozsdásodott körforgáson keresztül haladnak a forgalmazótól a moziig, amely privatizálás hiányában az összeomláshoz közeledik. A rendszer szerint a România Film megveszi a filmeket, majd kiterjeszti az országban. A mozikat a nézőszám alapján sorolják kategóriákba, amely a továbbiakban meghatározza azt, hogy milyen sorrendben jutnak el hozzá a filmek. Az erdélyi mozik általában két másolatot (kópiát) kapnak, a nézőszám alapján először a kolozsvári Republica, majd a brassói Patria. Egyik héten végigjártuk a székelyföldi mozikat, hogy megvizsgáljuk, hogyan birkóznak meg a mozifenntartás problémájával.