Ceylan legutóbbi opusza egy olyan bő három órás, gigászi projekt, ami teljes egészében nem működik, mert mindenről egyszerre akar szólni, részleteiben azonban egy rendkívül gazdag és különös film.
Az élet még furcsább és még megmagyarázhatatlanabb Reisz Gábor második nagyjátékfilmjében, ami ismét egy szakítás utáni válságban lévő, a kapunyitástól rettegő és a magyar mindennapokba belefásuló harmincas férfiről szól. Bár a felszínen sok az egyezés, a Rossz versek nem tekinthető a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2-nek.
A Hajnali láz részben Filmalap-támogatásból készült, viszont nem csupán közérdeklődésre számot tartó közönségfilmként versenyképes, hanem régimódi magyar művészmoziként is, ugyanis mindenekelőtt személyes alkotás.
Az aurora latinul hajnalt jelent, ami tökéletesen értelmezi, szublimálja, félkövéresíti az új, háromórás Cristi Puiu-film tartalmát. Körülbelül olyan hajnalról van szó, amire másnapos fejjel ébredünk, félig kijózanodva, fáj mindenünk, bánt a napfény, de fel kell kelni, szerepet kell vállalni. Persze az erőviszonyok azonnal adottak egy ilyen reggelen...
