Tűréshatár – Papp Gábor Zsigmond: Kelet-nyugati átjáró; Szőczi Árpád: Drakula árnyéka – a romániai forradalom kitörésének valódi története

1989 nyara. Erdélyben két kanadai tart a magyar határ felé, miközben száz méter távolságból egy szekuskocsi követi őket. 400 kilométerrel nyugatabbra több keletnémet „turista” gyalogosan próbál átszökni a magyar–osztrák határon. Mindkét eseménynek hatása lesz a román, illetve magyar rendszerváltásra.

Egy életforma hattyúdala – Zámborszki Ákos: Utolsó előadás

Egy igazi kuriózum jelent meg szerdán, a 41. szemle dokfilmes napján az Utolsó előadás című filmben: egy családi vándorcirkusz. Kuriózum, sajnos – mondhatnánk szomorúan, mert a 21. században az (európai) ember olyan élményekről mondott le a kényelem javára, amelyek valaha alapvető tapasztalatot jelentettek számára.

Királykodás – Jancsó Miklós: Oda az igazság

Amikor hosszú csend után Jancsó Miki bácsi jelentkezett a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című mozijával, már-már azt hihettük, hogy a bőséges életmű karcolatos és durva hattyúdalát láttuk. Mégsem így történt, a Kapa-Pepe-kalandból széria lett. Az akkor „elmaradt” summázat most megvalósult: Jancsó fogta fontosabb filmjeinek főbb szimbólumait és belesűrítette őket egy majd’ másfél órás áltörténelmi tablóba.

Kíntangó – Köves Krisztián Károly: Halálkeringő

Köves Krisztián Károly első filmje – a szerző szándéka szerint – a thriller műfajának magyarországi meghonosítását célozza meg. A műfaj nem ismeretlen nálunk, de épp csak néhány képviselővel1 rendelkezik, ezért már az elkészülés tényének is örülhetünk. Maga a Halálkeringő azonban már kevés okot ad örömre – sajnos.

Bombariadó a Valhallában – Mundruczó Kornél: A Nibelung-lakópark

Az időközben feloszlott Krétakör társulatnak nem ez az első, a színházat filmmel és tévével szimbiózisba hozó kísérlete. A 2005-ben DVD-n kiadott Feketeország után A Nibelung-lakópark is kilép a színházi keretek közül, és a mozivásznat választja közvetítőnek. A társulat tehát ismerős terepen mozog, Mundruczó Kornél pedig bizonyos szempontból visszatér az opera világához.

Magyar relativitás – Orosz Dénes: Poligamy

Lassan megszokjuk, hogy a totálisan gagyi és a nehezen befogadható, kísérletező fesztiválfilmek közé nem képes beékelődni egy stabil magyar közönségfilmes középút. Évről-évre feltűnnek olyan alkotások (Csinibaba, Kontroll, A nyomozó), amelyek többé-kevésbé fel tudják rúgni a magyar film status quo-ját, forradalmat azonban nem tudnak elindítani. Hasonlóra tör Orosz Dénes filmje is, de azért ne várjunk csodát.

Elkezdődött a 9. Filmtettfeszt – Közönségtalálkozó Bálint Ibolyával és Székely Róberttel

Tegnap, október 29-én rajtolt a 9. Filmtettfeszt. Első nap erdélyi dokumentumfilmeket láthattunk: Bálint Ibolya, Domokos János és Székely Róbert műveit. Az érdeklődés meglehetősen nagy volt, a vetítést követő közönségtalálkozón pedig Csoma Emőke kérdezett a két jelen lévő rendezőtől, Bálint Ibolyától és Székely Róberttől.

Apák és fiúk – Tóth Barnabás: Rózsaszín sajt

Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje nem hagy maradandó nyomot a nézőben, pedig összességében szerethető kis mozi. Fő gyengesége, hogy az ügyesen megírt dialógusok ellenére is túlzottan steril, sablonos marad. A Rózsaszín sajt tehát – címét meghazudtolva – színtelen, szagtalan, de amíg a szánkban tartjuk, egész kellemes íze van.

Magyar Álomgyár? – N. Forgács Gábor: Álom.net

Megfelelő előképek híján sem tartalom, sem stílus tekintetében nincs könnyű helyzetben az a rendező, aki magyar tinifilmet rendez. N. Forgács Gábor első nagyjátékfilmje a műfaj hazai jövőjének egyik lehetséges útja: az amerikai modell szolgai másolása.

Medvevadászat székely–magyar–román módra – Peter Strickland: Varga Katalin balladája

A történetről ugyanazt mondhatjuk, mint Bodor Ádám Sinistra körzetbeli színhelyeinek mágikus realizmusba való beskatulyázásáról: nem, ez nem mágikus realizmus, ez a történet „pur” realizmus, és igen, ilyen esetek ma is előfordulnak a legendás és meseszép Székelyföldön. Miközben az eseményeknek mégis van egy székely gondolkodási logikát megtagadó fordulata...