A méhfalon belül – Fliegauf Benedek: Womb – Méh

Fliegauf Wombja többszörösen is továbblépést jelent a rendező életművében. Nemcsak azért, mert angol nyelven is képes volt jó dialógusokat működtetni és épkézláb forgatókönyvet létrehozni, hanem azért is, mert eredményesen cserélte fel az eddigi epizodikus elbeszélést komoly ívet bejáró sztorira.

Fáradt emlékek – Elek Judit: Visszatérés – Retrace

Elek Judit legutóbbi tragikomédiájában (A hét nyolcadik napja) az időskori kitaszítottság érzését dolgozta fel. A Visszatérés idősödő főszereplői is belső és külső emigránsok, akik kénytelenek szembesülni félelmeikkel. A magyar és francia irodalmi alapokból összegyúrt, önéletrajzi ihletésű drámát azonban sajnos legjobban az unalom jellemzi.

Nehézkes mozi – Kocsis Ágnes: Pál Adrienn

Kocsis Ágnes 2006-ban komor lakótelepi meséjével, a Friss levegővel elhozta a Filmszemle legjobb elsőfilmes díját. Második rendezésével már egyenesen Cannes-ba repült, ahol elismerő tapsnak és díjnak is örülhetett. Hőse ezúttal is kiégett magányos figura, aki viszont nem ül egy kárhozott purgatóriumban, hanem útra kel megváltást keresni.

Határ-eset – Marian Crişan: Morgen

A Morgen elején egy kopott csónakos motorbiciklin „vágtató” férfit követünk hosszan, akit a határhoz érve – holott jól ismerik – nem akarnak továbbengedni, mivel élő halat szállít motorján. Az egyik határőr egy idő után meglágyul(na), de a társa hajthatatlan: a törvényre hivatkozva továbbengedné az embert, de a halat nem. Nehézkes főhősünk beletörődik, a halat kiönti egy kanálisfödőre, s míg az kiszenved, ő továbbmegy. A határok felszabadultak, a korlátoltság határtalan.

Archetipikus – Mundruczó Kornél: Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv

Az idei cannes-i repertoárba is beválogatott Mary Shelley-parafrázis látszólag Mundruczó Kornél színházi produkciói filmes újrahasznosításainak egyike. Az eredetit, a két évvel ezelőtti POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó) díjazott Frankenstein-tervet bő plasztikázás után ültette vászonra, ráadásul úgy, hogy eddigi életművének fő stílusjegyeit is belesűrítette filmjébe. Minden itt van, amit az Afta óta megszoktunk tőle, éppen csak Tóth Orsi hiányzik.

Antigoné. Antifilm. – Fiatal erdélyi filmesek premierje Kolozsváron

2010. június 18-a immár végleg beírta magát a jeles napok közé: ez az első erdélyi önreflexív antik-drámaadaptáció, kísérleti improvizációs dokumentum-játékfilm-szatíra, az Antigoné kolozsvári bemutatójának napja. Jakab-Benke Nándor, Oláh-Badi Levente és Zágoni Bálint erdélyi filmes valóságról készített skicce kicsit bőmellényű, kicsit felületes, kicsit öncélú, de a miénk. Hiányos, mégis hiánypótló mű. Erdélynek nem volt még önreflexív játékfilmje.