A szerb szivárvány – Srdjan Dragojevic: Parada / Parade / Pride
Exjugoszláv film rég nem futott ennyire fontos nemzetközi köröket, pedig a témája igencsak kényes: a szerbiai melegek jogairól van szó benne.
Címke: szerb
Keleti kilátások – Vladimir Paskaljevic: Az ördög városa
A szálakat hol lazábban, hol szorosabban összedolgozó hálózat- vagy mozaikelbeszélés sokszínűsége révén teret nyit a pályakezdő filmes számára, hogy felgyűlt mondandóját – elméletileg – gond nélkül belegyűrhesse első alkotásába. Erre jöhetett rá Vladimir Paskaljevic is, mikor ezt a formát választotta a kissé sokat markoló rendezői bemutatkozásához.
Cirkusz az egész világ – Danis Tanovic: Cirkus Columbia / Cirkusz Kolumbia
„Mint Rómeó és Júlia, csakhogy mindenki túlélte” – meséli szülei történetét Tanovic filmjének fiatal hőse. Viszont vannak dolgok, amikbe jobb, ha belehal az ember, s nem marad rá egy emlék, melyet eltörölni lehetetlen: így van ez a szerelemmel, és a háborúval is. Hogy a kettő mennyire (lehet) egyidejű – a kérdést lehet feszegetni, de annyi biztos, hogy egy adott ponton egyik feltételezi a másikat.
Látomásos történelem – Tolnai Szabolcs: Fövenyóra
A szerb–magyar koprodukcióban készült Fövenyóra nem állítja könnyű helyzet elé egyszeri nézőjét: az emlékfoszlányokból és látomásos képekből épülő epizodikus szerkezetű történetet az irodalmi alapul szolgáló kisregények (Korai bánat; Kert, hamu; Fövenyóra) és írójuk, Danilo Kiš hányatott sorsának ismerete nélkül meglehetősen nehezen követhető.
Trombitaverseny – Dušan Milić: Gucha! / Guca!
Egy Balkánról érkező filmre általában akkor vagyunk kíváncsiak, ha az maradéktalanul eleget tesz a jól belénk nevelt sztereotípiáknak. Ha nincs háború, akkor is érdekes ez a túlmisztifikált rezervátum. Kéznél vannak a romák, a szinte már elmaradhatatlan fúvószenével és vadromantikával együtt. Félő azonban, hogy a lassan kötelező kurzussá váló egyveleg erejét veszti. A klisék ellenére mégis jó film a Gucha!
Délszláv filmtörténet 1. – Bevezetés – Egy lehetséges olvasat
Akit érdekel a délszláv filmkultúra, annak előbb-utóbb szembesülnie kell azzal, hogy milyen nehéz az egykori jugoszláv korpuszt az utódállamok nemzeti-filmtörténeti igényeinek megfelelően szétbontani. A Jugoszlávia halála után létrejött nemzeti filmgyártásoknál viszont már más a helyzet.
Balkáni happy end: …mind meghaltak – Délszláv háborús történetek - Szarajevó, Bosznia
Volt egyszer egy Jugoszlávia. A 90-es évek délszláv válsága. Széthullás a filmek tükrében. Hogyan került mozgóképi feldolgozásra a boszniai háború és a szarajevói ostrom? Milyen alkotások születtek eddig? Horvátok, bosnyákok, szerbek. Közeli és mégis távoli nyelvek, nyelvjárások, kultúrák, tájak.
A szerb film története (2.) – 1972-től napjainkig
Az utóbbi négy évtized szerb filmtörténete, a kommercializálódáson és a társadalmi horroron át a kilencvenes évek paradox helyzetéig, rózsaszín hullámáig.
A szerb film története (1.) – 1911–1971 között
Ahogy szerb nemzet sietett, mindig is, a történelembe, úgy áramlott be a történelem is a szerb filmbe.
Megint csoda – Emir Kusturica: Zivot je cudo / Az élet egy csoda
Első körben: elegem van „az élet szép" tanulságra kifuttatott perem-európa filmekből, női idomostul, sörhabostul, baromfistul, pisztolydurrogásostul. Második körben: Kusturica rendezői gesztusait is betéve tudjuk már, betéve értékeljük is, de hogyan lesz ebből egy újabb film?
