A Fenegyerek az angolszász kultúrkör egzotikus perifériáját, Ausztráliát helyezi el a heist-térképen, és bár az első nagyjátékfilmes alkotó kísérlete szakdolgozatnak még ugyan elmegy, a zsáner nagyjaitól jócskán távol landol, jóllehet összetevői tekintetében eléggé kiterjedt skálán mozog.
Az Isten városa szebb napokat is látott rendezőjének friss munkája afféle celluloidba csomagolt kézikönyv az emberi kapcsolatokhoz. Ez a kellemesen jellegtelen, nemzetközi sztárgárdával megtámogatott koprodukció szkeccsfilmként talán jobban működne.
„Én álmodtam őt? Vagy ő engem?” – hangzik első találkozásukat felidézve a fiú kimerevített belső monológja. András és Juli – egymás beteljesült álmai. Csak kicsit másképp, mint ahogyan beteljesült álmaikat szövögetik tiszta tekintetű fiatalok.
