Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 2. rész: Weekend, Beast, Babycall, Le moine (The Monk)

Gay párocska próbálja felfedezni kapcsolatuk mélységeit. Egy férj szerelme birtoklási vággyá, erőszakká és gyűlöletté változik, visszafordíthatatlanul. Egy kialvatlan, meggyötört lelkű, egyedülálló anyával rémítő játékot játszik az idegrendszere. Egy tiszta szívű szerzetest megkísért a Gonosz – kitalálnád, milyen formát öltve? A TIFF második napján is láttunk jó filmeket.

Egy csendes kálvária operája – Xavier Beauvois: Des hommes et des dieux / Emberek és istenek

A 2010-es Cannes-i Fesztivál nagydíját elnyerő film a felületes szemlélőnek okkal tűnhet úgy, hogy a zsűri mintha az év Arany Pálmáját elnyerő Boonmee bácsi teljességgel apolitikus jellegét igyekezte ellensúlyozni, megtartva ezzel valamennyit az elmúlt évtizedre jellemző fesztiválgyakorlatból, miszerint többnyire provokatív, közéleti témákat boncolgató filmek kaptak helyet a díjazottak listáján.

A halál fiai – Sopsits Árpád: A hetedik kör

A gyermeki ártatlanság közhelyes jelképe sok különböző műfajú filmben lopta már be magát a közönség szívébe. A nagyszemű cseperedők sötét oldalait bemutató opusok rendszerint provokatívra és megdöbbentőre sikerülnek. Sopsits Árpád A hetedik kör című filmje is erre játszik rá. Azonban a gyermeki gonoszságról szóló munkája inkább meghökkentő tévés mű, mint provokatív mozidráma.

Misztérium és moralitás – Paul McGuigan: The Reckoning / Ördögi Színjáték - A Pap, a Várúr és a Boszorkány

Rendkívül ritka mostanában a szellemet is megmozgató, friss filmötlet, az angol-spanyol stábnak azonban sikerült eggyel előrukkolnia. A látszólagos krimisztori mögött megbújó tartalmi és formai többlet felderítése igazi nézői élmény – lehetne. Hogy a részletek iránti felületesség vagy a rendezői képességek bizonyos fokú korlátozottsága okozza-e, de a film lendülete mindenesetre többször is megtörik egy-egy suta vagy végig nem gondolt elem miatt.