Öngyilkos szüzek – Deniz Gamze Ergüven: Mustang

Vetítés után alig vártam, hogy hazaérjek lecsekkolni: tényleg Deniz Gamze Ergüven rendezőnő első nagyjátékfilmje a Mustang? És igen, tényleg az, de nem kell megijedni: nagyjából mellőzi az elsőfilmek tipikus hibáit, viszont megtartja azok lendületét és személyes hangvételét.

Zsigeri játszmák – David Wnendt: Feuchtgebiete / Készen állsz Helenre?

Undor, vágy, kitörő nevetés, meghatottság, viszolygás, rajongás, hányinger, elérzékenyülés, együttérzés – ahogy telnek a film percei, úgy színesedik az elemi reakciók skálája. Amin osztoznak: minden fordulattal, jelenettel valami erőteljes érzés árad szét benned. A végére pedig, mint mikor egy feszülő-fájó hólyagot felvágsz és kiürítesz, egyszerre nyugodtnak és üresnek érzed magad. Már nem táncol rajtad senki.

Magán(y)történetek – Alan Ball: Nothing is Private / Érzékeny pont

A film eredeti címe (Towelhead – törölközőfejű) alapján, ami a muzulmánok Amerikában használatos gúnyneve, azt gondolnánk, hogy Alan Ball filmje etnikai és/vagy vallási kérdésekről szól, pedig ennél sokkal többről mesél. A felnőtté válás, az emberi kapcsolatok újradefiniálása, a magánszféra és a nyilvánosság határának eltérő értelmezése körül forog a történet.