Az elveszett lelkek városai – Atom Egoyan-szubjektív 2.

A Naptárral lezárult Atom Egoyan életművének az a korszaka, amelyet kísérletező, független szerzői filmkészítésnek nevezhetünk; ez nem azt jelenti, hogy a kanadai-örmény rendező feladta volna „önmagát”, saját és sajátos motívumait, témáit, hanem azt, hogy az általa kidolgozott innovatív filmnyelvet klasszikusabb elbeszélésmódú – de ugyanolyan összetéveszthetetlen – történetek építésére használta fel. Az Exotica már sikerfilm.

Egy forradalmi életmű, a VÉGE felirat felől nézve – Dušan Makavejev-portré

Borzasztó leírni, nem a cinizmus mozgatja az ujjakat a laptopon: Dušan Makavejevnek meg kellett halnia, hogy eszünkbe jusson, hogy élt. Hogy felidéződjenek bennünk filmjeinek címei, képsorai, hangulati, szemléleti sajátosságai, és a fejünkhöz kapjunk: hát persze, ő volt a jugoszláv új hullám, a végül „feketének” minősített novi film vezéralakja, a modernista európai filmművészet egyik legjelentősebb egyénisége. Egykori kedvencünk, bálványunk.

Én csináljam többet, vagy te? – Nagypál Orsi: Nyitva

Milyen az intimitás egy többéves kapcsolatban? Normális-e, hogy a szex helyét átveszi a sorozatnézés és szendvicsevés az ágyban? És ha nem, akkor vissza tudja hozni a szenvedélyt egy harmadik? A rövidfilmjei és a Terápia-epizódjai révén ismert Nagypál Orsi dramedyje ezt a már sokszor reprezentált, jól ismert kérdéskört próbálja kibontani.