Filmtett legek 2015

Évvége van, és minden szerkesztőség közzéteszi éves toplistáját kedvenc filmjeiről. Mi szakítunk a hagyománnyal, és egy lacani poszt-meta-pszeudo-önreflexív gesztussal idei saját cikkeink toplistáját közöljük. Kellemes újraolvasást!

2015. december 30.

Akkell neked, három dé… egy legyen elég! – Székely moziplakátok 2012-ben

Mindenki panaszkodik – s joggal – hogy a magyar forgalmazók címei fertelmesek. Evvel mi is muszáj egyetértsünk. De azért mégse lehet angolul vetítni filmeket Székelyföldön (egyelőre sehogyse lehet, mert nincs is mozi), így aztán ügyesen megcsináltuk pár idei film rendes, becsületes székely plakátját. Tuggyák... egy szebb jövő reményébe'...

Ellenbanda

Egy kolozsvári társasház lakói, az ő rokonaik és ismerőseik a 60-as évek elején filmkészítők voltak, rengeteg filmet készítettek el. Félkész vagy még annyira sem kész filmeket fejeztek be, közösen, családi és szomszédi összefogással.

Az emberbe épített szextáns – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

[kabaré] „A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú  technikai eszköze” (Wikipédia). Mióta 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát, meghasadt a valóságunk díszlete: egy csillapgakapu, amin nem kopogtatunk, de bekukucskálunk, egy fekete lyuk párhuzamos dimenziókba, mindösszesen egyetlen valós, érvényes, releváns féregjárat nyílt meg, amin át (ősidők óta óhajtottan, végre) magunkba láthatunk. Ránk esteledett/borult az amerikai éjszaka, ketyeg a magic hour.

Emmerich túl jó filmje – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

[kabaré] „Légy hű önmagadhoz. Nem engedheted, hogy érzelmeid kísértsenek. Légy, akár egy lombhullató, amely lombjait hullatja, de sosem tekint rájuk vissza. Könnyeid sose gördüljenek le arcodon csak úgy, és higgy a végzet igazában, hiszen a végzet igaza igazabb, mint egyéb igaz, ami nem tud egészen annyira igaz lenni sosem.” Ritkán fordul elő, hogy egy mai filmben elhangzó herzogi idézettel indíthasson az ember egy kritikát, de valahol lelkem legeslegmélyén, ahol a film nem puszta filmként hat rám, hanem, mint atomjaira bontott érzelmet tároló impulzusok tömege, azt hiszem megengedhetem magamnak.... Ezúttal nagyon eltaláltak valamit.

Filmtörténet az ókortól Machetéig – Decemberi filmtetteink szemléje

2011 végéhez közeledve visszatekintünk az elmúlt mesebeli számú – 12 – filmtettes decemberre, az összevolt, hiányzó vagy már internetes napilapként összerakott év végi „lapszámokra”. Szemlézünk, nosztalgiázunk, és titokban még sokszor ennyi, még jobb, még okosabb, még bővebb télünnepi „lapszámot” kérünk a filmtettes angyalkától.

Túl a Boszporusz csillagövén… – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

Irodalmi adaptációknak se szeri se száma napjainkban, ám a látványosan eltorzított eredeti történetekkel olykor nagyot lehet hasalni. Sőt, esetenként felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért kellett visszanyúlni egy-egy klasszikushoz, ahelyett, hogy önálló produktumként próbálnák kivívni a nézők elismerését.

„Persze, hogy vannak terveim…” – Interjú egy feltételezett filmrendezővel

Závodszky P. Aladár, az Akadémia kitüntetett riportere azon a verőfényes csütörtöki délelőttön interjúra indulva véletlenül otthon felejtette a szemüvegét, de mivel már így is késésben volt, nem fordult vissza érte, remélve, hogy ez egyszer nélküle is boldogulni fog. Így, ha kicsit ziláltan is, de pontban fél tizenkettőkor bekopogott az ajtón…